„Magyarország híresen szolidáris ország, ha a világ más táján, az ország más városában árvízről, természeti katasztrófáról van szó. Ilyenkor még a legszegényebbek is adakoznak, sőt legtöbbször az ő szívük szólal meg először. De a szomszéd elhanyagolt gyereke, a mosdatlannak ítélt hajléktalan, a munkanélküli, akit az én adómból etetnének, pláne a cigány, aki még a végén ellopja az uborkámat (vagy ha nem ő, hát a fajtájabéli), az más. Ő sokak szerint maga tehet a sorsáról.
Nem mondtam újat azzal, hogy mindnyájunknak van jobbik és rosszabbik énje. De az már nagy kérdés, hogy a hatalom vagy a szellem emberei, a közvéleményformálók melyikre játszanak. Ez a kormány a társadalmi különbségek növelésével, rokkantak, munkanélküliek, hajléktalanok vagy csak valamilyen értelemben »mások« stigmatizálásával a rosszabbikra játszott és játszik. Az eredményét látjuk.