„A szociáldemokrácia történelme folyamán tőlünk nyugatabbra számtalan válságot élt át, amiből ki tudott lábalni. De ezeknek a válságoknak a leküzdése működő demokráciák keretében volt lehetséges. Hazai körülményeink között viszont a nyugat-európai válságkezéslési szisztémák nem biztos, hogy a kívánt eredményekre vezetnek. S habár valóban jó lenne, ha mindenkinek pusztán azzal kellene foglalkoznia, amire hivatott. De hát most nem olyan időket élünk! Most nem lehet kevesebbre vállalkozni, mint a hazai demokrácia megújítására. Túl kell lépni önmagunk politikai identitásán ahhoz, hogy elvehetetlen elkötelezettségünk majdan otthonra találhasson.
Többféle módszer kínálkozik. Például folyamatosan működtetni lehetne egy olyan fórumot, amelyben jobb- és baloldaliak egyaránt részt vennének és a kormányzati döntésekről véleményt nyilvánítanának. Miközben a nyilvánosság előtt az egymás közti vitáikat sem hallgatnák el, párbeszédet folytatva tanújelét adnák a politikai különbözőségek ellenére szükséges együttműködési készségüknek, amely egy újszerű magatartást honosíthatna meg végeláthatatlan vitákkal nyugtalanított és darabokra szaggatott közéletünkben.
Azt kell visszaadnunk a társadalomnak, amit a hatalom viselői győzelmeikkel el akarnak feledtetni: hogy az ember természeténél fogva még akkor is a demokrácia elkötelezettje, ha alig vagy sohasem élt benne. Ahol az ellenfélnek jogosultsága van nemcsak az irgalomra, hanem a megbecsülésre is. S ha majd a munka dandárját közösen elvégeztük, mindenki visszatérhet kedvelt foglalatosságához. Elvek és programok csiszolásához, kifényesítéséhez. De ezt sem pusztán önmagáért. Hanem hogy kiteljesedjen a demokrácia.”