Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Most nem lehet kevesebbre vállalkozni, mint a hazai demokrácia megújítására. Túl kell lépni önmagunk politikai identitásán ahhoz, hogy elvehetetlen elkötelezettségünk majdan otthonra találhasson.
„A szociáldemokrácia történelme folyamán tőlünk nyugatabbra számtalan válságot élt át, amiből ki tudott lábalni. De ezeknek a válságoknak a leküzdése működő demokráciák keretében volt lehetséges. Hazai körülményeink között viszont a nyugat-európai válságkezéslési szisztémák nem biztos, hogy a kívánt eredményekre vezetnek. S habár valóban jó lenne, ha mindenkinek pusztán azzal kellene foglalkoznia, amire hivatott. De hát most nem olyan időket élünk! Most nem lehet kevesebbre vállalkozni, mint a hazai demokrácia megújítására. Túl kell lépni önmagunk politikai identitásán ahhoz, hogy elvehetetlen elkötelezettségünk majdan otthonra találhasson.
Többféle módszer kínálkozik. Például folyamatosan működtetni lehetne egy olyan fórumot, amelyben jobb- és baloldaliak egyaránt részt vennének és a kormányzati döntésekről véleményt nyilvánítanának. Miközben a nyilvánosság előtt az egymás közti vitáikat sem hallgatnák el, párbeszédet folytatva tanújelét adnák a politikai különbözőségek ellenére szükséges együttműködési készségüknek, amely egy újszerű magatartást honosíthatna meg végeláthatatlan vitákkal nyugtalanított és darabokra szaggatott közéletünkben.
Azt kell visszaadnunk a társadalomnak, amit a hatalom viselői győzelmeikkel el akarnak feledtetni: hogy az ember természeténél fogva még akkor is a demokrácia elkötelezettje, ha alig vagy sohasem élt benne. Ahol az ellenfélnek jogosultsága van nemcsak az irgalomra, hanem a megbecsülésre is. S ha majd a munka dandárját közösen elvégeztük, mindenki visszatérhet kedvelt foglalatosságához. Elvek és programok csiszolásához, kifényesítéséhez. De ezt sem pusztán önmagáért. Hanem hogy kiteljesedjen a demokrácia.”