Az ítélet

„De: felelősségre lehet-e vonni büntetőjogilag bárkit a politikai nézeteiért, meggyőződéséért és ebből következő tetteiért? Az 1990-es rendszerváltás során kialakult konszenzus szerint (okulva a magyar politikusi tragédiákból, a többi között Batthyány Lajos és Nagy Imre példájából) nem lehet. Felelősségre lehet-e vonni valakit emberiség ellen elkövetett bűncselekményért? Megfontolandó volna Sebastian Häffner német történész véleménye a nürnbergi perről: nem emiatt, hanem azért, ami történt. Közönséges gyilkosság miatt kellett volna elítélni a náci prominenseket. A napi praxistól távollévő, áttételeken irányító vezetőkre persze nagyon nehéz konkrét gyilkosságokat rábizonyítani - a totalitárius rendszerek már csak ilyenek. Papír helyett a végrehajtóknak sokszor elég a hatalom szándéka. A Biszku-per ügyésze is csak »ideológia tűzparancsról« tudott beszélni. Biszku sem közönséges gyilkosságért, hanem felbujtóként, aljas indokból több emberen elkövetett emberölésért, háborús bűntettért kapott öt és fél évet.

Más kérdés, hogy mit kezdjen a közösség egy szellemileg-fizikailag megtört, 92 éves aggastyánnal, még ha közvetve vér tapad is a kezéhez? Legfeljebb a szimbolikus ítéletnek volna értelme, amely kielégíthetné a per ügyészét is, aki azt mondta: a bűnt igenis meg kell nevezni. Ám csupán a bűnös lett megnevezve, ami legfeljebb a közönség bosszúvágyát elégíti ki.”