A legfontosabb: mi azokat a dolgozó embereket, a modern munkásokat képviseljük, az alsó középosztályt képviseljük, amely piszkosul nem érzi jól magát Orbán Viktor országában és nem volt elragadtatva Gyurcsány Ferenc vagy Bajnai Gordon kormányzati évei alatt sem. Azoknak az érdekeit képviseljük, akik konkrét jóléti intézkedésekre vágynak és nem üres politikai frázisokra. Azokat az embereket akarjuk megszólítani, akik ma is azért küzdenek, hogy legyen Munka, amely által épül a társadalom, és abból legyen Kenyér is. A társadalom olyan kell legyen, hogy a megtermelt javaknak mind nagyobb részét azok kapják meg, akik azokat előállították. Fontos, hogy a társadalom peremére szorított embertársainknak utat mutassunk a munka és munkára épülő tisztes megélhetés világába. Nem lehet jóléti intézkedés az, hogy utcát seperni küldünk százezreket.
Persze az indulásnál nem árt tisztázni néhány egyéb dolgot is. Például azt, hogy a szocialista kísérletek elbuktak, nem véletlenül. Számtalan előnyük mellett számtalan hátrányuk is volt. Ha egyiket hangsúlyozzuk, nem feledkezhetünk el a másikról sem. A baloldal mindig egy haladó és modern eszme volt, csak az utóbbi évtizedekben kezdett el ezen a területen dominálni a nosztalgia és ez inkább hátrány számunkra.
Azt is hangsúlyozni kell már az indulásnál, hogy nincs sem itthon, sem a térségben forradalmi hangulat. Imádjuk a romantikus lelkeket, akik proletárforradalmat vizionálnak már holnapra, de mi a hazai realitásokból indulunk ki. Magyarországon az elmúlt negyedszázad liberális és jobboldali agymosásának köszönhetően kifejezetten nacionalista ellenforradalmi hangulat van. Még a mérsékelt többség is valami szélsőséges eszmeként tekint a baloldaliságra. Rendkívül komoly felvilágosító munkával lehet csak a temérdek téveszmét eloszlatni és az emberekben újra felébreszteni a reális osztály(ön)tudatot. Ez a munka nem megspórolható, nem pótolható kommunikációs trükkökkel, sem birkamódon követhető vezérkarakterekkel, akik a legtöbbször maguk sem tudják, hogy merre mennek.