Ki is az az Osváth Zsolt, aki olykor „kisbuzinak” szólítja a férfi élettársát?
Homoszexuális transzvesztita előadóból lett ellenzéki politikussimogató. Miniportré Osváth Zsolt Zoltánról.
Szerintem mindketten egy párt, a Fidesz bunkósbotjai. Hazudnak, ferdítenek, egyetlen párt érdekei szerint csűrik-csavarják a valóságot.
„Mértékadó sajtóorgánumok, köztük az Index.hu, a HVG.hu, az Origo.hu is bojkottálja a Fidesz és a Demokratikus Koalíció választás éjszakai programjait. Írták, hogy azért teszik, mert a Fidesz nem engedte be a 444.hu-t (és a Cinket), a Magyar Narancsot és a Hír24.hu-t, mi meg a köztévét és a HírTv-t.
A bojkott fontos figyelmeztetés, ezért érdemes végiggondolni saját álláspontunkat.
Leírom, hogy miért nem engedjük be hónapok óta a fenti két sajtót rendezvényeinkre, sajtótájékoztatóinkra, miért nem nyilatkozunk nekik. Legegyszerűbben azt mondhatom, hogy azért, mert e két televíziót nem tartjuk sajtónak. Annak hívják magukat, látszólag azok is, hiszen vannak kameráik, újságíróik, szerkesztőik, műsoraik, de szerintünk mégsem azok.
Ha nem túl távoli a hasonlat, akkor azzal kezdem, hogy a polgárjogban bevett alapelv szerint az egyes szerződéseket nem megnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell minősíteni. Én ezzel egyetértek. Ugyanezt gondolom a sajtóról is. Attól, hogy valami sajtónak hívja magát, még nem biztos, hogy az.
Szerintem a sajtó a tények tekintetében igazat mond, megfogalmazott véleményében viszont valóban teljes szabadságot élvez. Ha jó a memóriám, a régi Magyar Hírlap szlogenje volt, hogy „A hír szent, a vélemény szabad.” Talán régimódi vagyok, de én ezzel értek egyet.
A köztelevíziót és a HírTV-t nem tartom sajtónak. Szerintem mindketten egy párt, a Fidesz bunkósbotjai. Hazudnak, ferdítenek, egyetlen párt érdekei szerint csűrik-csavarják a valóságot. Összekeverik a hírt a véleménnyel, hazugságot tényként adnak el.
Természetesen semmi baj nincs azzal, ha valaki üt-vág bennünket. Szerintem a Cinknek nem vagyunk a lieblingjei. Az index.hu sem repes tőlünk, hogy másik példát mondjak. Soha nem utasítottam vissza interjút, ha ezek a sajtóorgánumok erre kértek. Nem a kritikával van a baj. Ugyan, dehogy. A nyilvánvaló hírhamisítással, a hazugságok rengetegével, a pártszolgálattal. Azzal viszont van. Nem kicsit, nagyon.
Hónapok óta nem engedjük be a fent említett két sajtót rendezvényeinkre, mert nem tartjuk azokat a demokratikus nyilvánosság részének. Ezt eddig a most bojkottálók tudomásul vették. Most, hogy a Fidesz kizárja a demokratikus nyilvánosság részét képező sajtó egy részét saját rendezvényéről, most bojkottálnak bennünket. Gondolom azért, mert nem akarják egyoldalúan a Fideszt bojkottálni, nehogy kettős mércével vádolhassák őket. Most látszólag középen állnak. Szerintem nem. Nagyon nem. Mert így teremtenek egyenlőségjelet például a Magyar Narancs és a köztévé között, ezzel meg szerintem relativizálják a sajtótisztesség elemi követelményeit. Azt hiszem, hogy használni akarnak, de szerintem nincs így. Ez árt a sajtótisztességnek, a sajtószabadságnak. Szerintem nem akarnak persze ártani, de szándékuktól függetlenül mégis ezt teszik.
A látszat szerint Magyarországon demokrácia van. Hiszen van Parlament és vannak választások is. Szerintünk mégsem az. A látszat szerint nyugati ország vagyunk.
Szerintem meg kelet felé indultunk, és Orbán keleti szeleket várva egyre messzebbre visz bennünket a Nyugattól. Orbán a látszatra hivatkozik. Én a tényekre. Akkor is, amikor a köztelevíziót és a HírTv-t nem tartom nyugati értelemben sajtónak, ezért nem állok szóba velük. A most bojkottálók a látszatot vagy a valóságot védik? Jó lenne tudni.
Szerintem ezért is vagyunk itt, mert keveredik a valóság a hazugsággal. Tartok tőle, hogy ebben az esetben is. Éveken keresztül azt hallottuk, hogy az demokratikus ellenzék egyik fő hibája, hogy nem beszél egyenesen. Én egyenesen próbálok beszélni. És elvi kérdésekben nem akarok kompromisszumokat kötni. Mert túl sok a hazugság. Mert Obersovszky nem egyenlő Uj Péterrel.
Persze lehet, hogy nincs igazam. A bojkott erős figyelmeztetés, hogy átgondoljuk eddigi álláspontunkat. Meg fogjuk tenni.”