Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Vége Puch Lászlónak, Baja Ferencnek, Juhász Ferencnek, Szekeres Imrének, ennyi volt nekik.
„Írtam már valahol – az is lehet, hogy többször is –, hogy a 90-es évek közepén kerültem be tudósítónak a parlamentbe. Elsősorban a Fidesz és az SZDSZ körül volt feladatom sündörögni, de azért ismertem valamennyire a szocialistákat is.
Most úgy érzem, annak a korszaknak végképp vége lett. Tudjátok, kik voltak a sztárok akkoriban? Mármint az MSZP-ben? Igen, egy csomóan azok közül, akik most kizúgtak, mint a pinty. Kovács László, Lamperth Mónika, Lendvai Ildikó esélyt sem kapott, el sem indulhattak, de azoknak a moguloknak sem termett sok siker, akik megpróbálták. Vége Puch Lászlónak, Baja Ferencnek, Juhász Ferencnek, Szekeres Imrének, ennyi volt nekik. Ti ezt már nem is nagyon tudjátok, de egy Baja vagy egy Szekeres akkora királyok voltak – vagy ha nem, hát királycsinálók –, mint egy ház. Mondjuk megleszünk nélkülük. Végül is Kósáné Kovács Magda sincs már sehol, nem igaz?
Egy, csak egy férfi maradt talpon: Kiss Péter, kívánok neki jó egészséget, komolyan. Nincs már FKGP, MDF, SZDSZ régóta, és azok sincsenek többé, akik MSZP-sként határozták meg a 90-es éveket. Csak a Fidesz maradt, gondoltátok volna?”