Olyan beruházásokat adtak át Budapesten, melyekre már senki sem fogadott volna nagyobb tételben, hogy még életében látja őket kész állapotban.
„Elég csak a 4-es metró kálváriájára gondolni. Demszky Gábor háromszor nyert új metrót ígérve. Még azt is sikerült elhitetnie a fővárosiakkal, hogy Orbán Viktor és a jobboldal műve, hogy nincs új metrója a városnak. Ezzel szemben az igazság az volt, hogy az első Orbán-kormány nem a metrót ellenezte, hanem Demszky terveit, mivel a költségeket elnagyoltnak tartotta, míg a beruházás terveit elavultnak – nahát kinek lett igaza. Amire nagy nehezen belekezdtek, a beruházás óriási csúszásban volt és senki sem hitte, hogy valaha egyszer a gödrökben nem gombát fognak termeszteni, hanem birtokba vehetik az utasok. Ennek ellenére a 2010-ben jött új városvezetés kitűzte az átadás napját és azt pontosan be is tartotta.
Nagyon hasonló a sztori a Várbazár esetében is. 2001-ben elkezdődött egy »közös gondolkodás«, de ez 2002-re meghiúsult. Demszky Gábor lefényképeztette magát a tetőn, ’oszt jónapot. Persze az indexes srácok ma úgy látják, hogy leginkább semmire sem lesz jó a beruházás. Mondhatnánk, hogy »nahát, az index szerint megint valami szar lett« hol van a meglepetés. Azonban a Várbazár remekül önmagában szimbolizálja a liberális városvezetés fővárosi politikáját. De a Várbazár nem csak ezért fontos. Ugyan is ott egy komplett generáció nőtt fel koncertekre járva. Lefordítom: a mai nyuggerek vagy a nyugdíj kapujában állók ott töltötték ifjúságuk legszebb éveit. Vagyis bár nem tűnhet úgy, de az egyik legfontosabb beruházásról van szó. Ugyan ilyen eset a Móricz Zsigmond körtéri gomba is. Mely kiszámolni is nehéz hány éve rohadt Buda egyik legfontosabb csomópontjának közepén és pontosan ilyen nosztalgia övezte. Egy normális politikai erő az ilyen projektekre nem mint felújításokra tekint, hanem a legfontosabb szimbolikus ügyeket látja bennük.”