Kesztyűhúzás

„Akkor nem tart tőle, hogy a választási vereség után inkább visz a »szegfűs pártcímer«?

Húsz év alatt hat választást nyertem – többet úgy is, hogy közben a pártom nagyot bukott. Nem hiszem, hogy létezik Szegeden ember, aki nem tudja, hogy Botka László szocialista.

Talán éppen ezért gondolják sokan úgy a pártból, hogy az utolsó »sikermohikánnak« kellene vezetni az MSZP-t – személyével hitelesítve egy új politikát.

Amikor a centrális, fideszes erőteret kell legyőzni, olyan újszerű, hogy hatalmas kihívással állunk szembe, hogy ez jóval több, mint személyi kérdés.

Azt akarja mondani, hogy nem számít, ki az MSZP elnöke? Hogy egy váltás már nem okozhat katartikus élményt a szimpatizánsoknak, a bizonytalanoknak?

Bárcsak olyan egyszerű lenne, hogy elzavarunk valakiket, és a helyükbe jönnek mások. Nem erről van szó: át kell gondolni a társadalom bajaira adott válaszok helyességét; gyökeres változtatásra szorul a párt külső és belső szerkezeti rendszere. Az egész biztos, hogy nem oneman-show lesz a szocialista párt, ezt a rettentő bonyolult feladatot képtelenség egyedül megoldani. Én arra készülök, hogy az önkormányzati választáson újra elnyerjem a szegediek bizalmát.

És a párt parlagon marad?

Ez nem azt jelenti, hogy nem vállalok szerepet a szocialista párt irányításában, de szereposztásról tudatosan nem beszélnék, a látszatát is kerülném annak, hogy ezt a problémát személyi kérdéssé lehet egyszerűsíteni. Az egész biztos, hogy az év végi kongresszus azt emeli bármilyen párttisztségbe, akiről elhiszi, hogy képes ezt a megújulást vezényelni.”