„A határon túli voksok ugyanakkor csupán egy-két mandátumot dönthetnek el. Ennek inkább szimbolikus jelentősége van?
A fának a gyökere és a levele is fontos, ha bármelyik sérül vagy nem végzi a dolgát, akkor az egész fa elpusztul. A politikusoknak is komoly szerepük van, de ez nem jelenti azt, hogy mi hátra kell dőljünk, aztán minden megy magától, mert Bukaresten, Budapesten vagy Brüsszelben olyan ügyesen megoldják a dolgainkat. Arra biztatom az embereket, ne üljenek a kispadon, hanem merjenek bemenni a pályára. Döntsenek, tűzzenek ki célokat maguk elé, s azt az identitást, amit a Jóistentől kaptak, merjék kiteljesíteni. (...)
Ha mi, erdélyi magyarok be tudjuk bizonyítani, hogy nem teher, hanem áldás vagyunk a magyar közösségnek, akkor a kétkedő hangok teljesen el fognak tűnni. Nálunk is pattog a labda, hogy az eredményekkel bölcsen sáfárkodjunk. (...)