„Olvasom, azt becsülgetik, hány nő lesz a következő magyar parlamentben. Körülbelül húsz, mondják, azaz tíz százalék alatt marad az arány. Ennyi nő kap elvi lehetőséget, hogy vitázzon, döntsön országos ügyekben. (…)
Kétségtelenül a magyar nagyasszonyok kora a kora újkor. Ezzel együtt is meglepő több mint négyszáz év távlatából az akkori főrangú nők közéleti és politikai súlya. Bár a magyarázat logikus, hiszen egy olyan társadalomban, ahol az egyén nem individuum, hanem csak mint család, a nemzetség része értelmezhető, a férfiak tisztában vannak azzal, hogy önálló, gondolkodó, országos problémákat is megoldani tudó asszonyokra van szükségük. Mert a szüntelen háborúskodás és vég nélküli csatározások korában nem sokra mentek volna olyan nőkkel, akik csak a gyümölcsaszaláshoz és a keszkenőhímezgetéshez értenek. (…)
A megyénél, ahol az országgyűlés alsó táblájának követeit is megválasztották, nemcsak a főurak özvegyei, hanem a köznemesi özvegyek is megjelenhettek. Joguk volt részt venni a megyei tisztviselők megválasztásában, valamint az országos követválasztásban. Ugyanannyira múlt tehát rajtuk is, hogy ki képviseli a megyét az országgyűlésben, mint a helyi nemesurakon.
Mindezeken túl a főrendű özvegyek az országgyűlésbe is követet küldhettek maguk helyett.(…)
Az özvegyek delegáltjainak ugyanolyan státusuk volt a rendek gyűlésében, mint a távol maradó főnemesek követeinek. Idővel szabályozni kellett a megbízásokat, annyira általánossá intézményesült a követküldés.
»1.§ Ennélfogva végezték: hogy ezentúl, jövőre egy követ, bármi nemű legyen is, csak két szegényebb mágnásnak vagy azok özvegyeinek helyettesítője lehessen a követségekben.« (I. Lipót 1681. évi III. dekrétumának 51. törvénycikke.)
Az asszonyok képviseletében fellépő követek leghíresebbike Kossuth Lajos, aki két özvegy, Révay Anna bárónő és Pongrácz Borbála grófnő megbízottjaként lett először az országgyűlés tagja.
A követek által képviselt nők arányáról a rendi országgyűlésben nincs adatunk, mint ahogy az sincs összegyűjtve még a fent említett példákon kívül, hogy hol melyik megözvegyült nagyasszony kényszerített ki magának vezető tisztséget a rendi megyei közigazgatásban. Előbbire véletlenszerű példaként azonban összeszámoltam, hogy az 1622-es országgyűlésre a főrendek közé 69 férfi és 24 nő volt hivatalos.”
