„Gyurcsány Ferenc mostanában nagy előszeretettel vádolja a jobboldalt azzal, hogy mennyire Putyin-barát. De nem is volt olyan rég, amikor miniszterelnökként úgy írt netes naplójában az orosz elnökről, hogy méltán érdemelhetné ki érte a Doromboló cicus-díjat. Saját lakásába hívta ebédelni Putyint, és még azt is megírta, hogy Toto kutya arcon nyalta az elnököt, aki jól tűrte, mert neki is vannak labradorjai. De van cifrább idézet is:
»Március 1.: Ma befejeződik a Putyin-látogatás. (...) Ma, miután befejeződik a hivatalos program, Putyin elnök nálunk ebédel a lakásunkon.
Március 2.: Munka után sztorizgattunk Putyin elnökkel – mint ahogy ezt teszik mások is –, történeteket mesélve ismerősökről és ismeretlenekről, közel- és régmúltról. A kívülről szigorúnak és keménynek tűnő elnök sok mosollyal, helyenként nevetéssel kísért történetei minket is jól elszórakoztattak. Dolgoztunk is, persze: az illetékes minisztereket a következő hetekben elküldöm Moszkvába, hogy folytassák a tárgyalásokat a gázvezetékről és a logisztikai központ építéséről. Mikor lekísértem és elbúcsúztam tőle, a kézfogást követően gyorsan megölelt, úgy, ahogy ezt az európai politikusok többségével tesszük, hiszen velük évente négyszer, ötször találkozunk. De Putyin elnöknek ez volt az első ilyen gesztusa. Jólesett.« (Forrás: Gyurcsány napló, 2006.)
Mint szintén megtudhattuk, komolyan készültek az elnöki vizitre, hiszen »a meglehetősen kopott és helyenként már foszladozó kárpitozású nappali ülőgarnitúrát« áthúzatták és az asztalt is újrafényeztették. Kiszolgálásból jeles!
Érdekes olvasni a sorokat, hogy Gyurcsány Ferenc mennyire elolvadt Putyin ölelésétől saját előszobájában, és mennyire jólesett ez neki. Most pedig, aki csak kezet fog Putyinnal, az már a demokrácia ellensége. 2007-ben »egy nagyon fejlett demokráciának« nevezte Oroszországot, ma már Magyarországot se tartja annak. Az újrapolírozott asztal fénye tartósabbnak bizonyult Gyurcsány Ferenc álláspontjánál ebben is!”