„Gyurcsány Ferenc mostanában nagy előszeretettel vádolja a jobboldalt azzal, hogy mennyire Putyin-barát. De nem is volt olyan rég, amikor miniszterelnökként úgy írt netes naplójában az orosz elnökről, hogy méltán érdemelhetné ki érte a Doromboló cicus-díjat. Saját lakásába hívta ebédelni Putyint, és még azt is megírta, hogy Toto kutya arcon nyalta az elnököt, aki jól tűrte, mert neki is vannak labradorjai. De van cifrább idézet is:
»Március 1.: Ma befejeződik a Putyin-látogatás. (...) Ma, miután befejeződik a hivatalos program, Putyin elnök nálunk ebédel a lakásunkon.
Március 2.: Munka után sztorizgattunk Putyin elnökkel – mint ahogy ezt teszik mások is –, történeteket mesélve ismerősökről és ismeretlenekről, közel- és régmúltról. A kívülről szigorúnak és keménynek tűnő elnök sok mosollyal, helyenként nevetéssel kísért történetei minket is jól elszórakoztattak. Dolgoztunk is, persze: az illetékes minisztereket a következő hetekben elküldöm Moszkvába, hogy folytassák a tárgyalásokat a gázvezetékről és a logisztikai központ építéséről. Mikor lekísértem és elbúcsúztam tőle, a kézfogást követően gyorsan megölelt, úgy, ahogy ezt az európai politikusok többségével tesszük, hiszen velük évente négyszer, ötször találkozunk. De Putyin elnöknek ez volt az első ilyen gesztusa. Jólesett.« (Forrás: Gyurcsány napló, 2006.)