„Mi a probléma a mi rendszerváltozás fogalmunkkal?
Hogy eltakar megkerülhetetlen körülményeket. Nyolcvankilenc előtt Magyarországon diktatúra volt, megszálló hatalom ellenőrzése alatt; márpedig ez nem »váltható át« csak úgy demokráciára. A kettő nem átjárható. Ezért alkalmazzák máshol a transzformáció kifejezést, vagy beszélnek arról, hogy a »kommunizmus bukása előtt« vagy a »kommunizmus bukása után« történt-e valami.
Kónya állítása kicsit túlzó és romantikus. A magyar rendszerváltozás-értelmezések és értékelések közös hibája, hogy túlságosan magyar látószögből nézik a történteket. Kétségtelenül fontos szerep volt a mienk, de nem kizárólagos. Mindemellett szerintem is tudatosítani kell, hogy a szovjet totalitarizmus összeomlása óriási dolog.
Élnek még a rendszerváltozás mítoszai?
Hogyne. A leginkább groteszk ezek közül, amit a kommunista politika saját átmentése érdekében épített föl. Például újra és újra előkerül a fotó, amelyen Horn Gyula és Alois Mock osztrák külügyminiszter a kamerák előtt bontja vasfüggönyt – pedig ugye annak, akkor semmi jelentősége nem volt már. Ez a médiaesemény nagyon szépen mutatja, hogy kiválóan, előre gondolva, hogyan igyekezett átmenteni magát a kommunista elit.”