A feleségem szerint negyvenéves Kádár-korszak jön

„Azt hallottam öntől pár hónapja, úgy kalkulál, két éven belül összeomlik a »mostani rendszer«.

Ez csak egy megérzés. Más meg mást érez. Például a feleségem azt mondja, most ismét egy negyvenéves Kádár-korszak következik. De én optimistább vagyok. Nem működtethető a végtelenségig egy ilyen korrupt, velejéig romlott rendszer. Voltam bent Havasnál az ATV-ben, kérdezte, mit csodálkozom azon, hogy szétrabolták az országot, hiszen Sárközi Tamás közgazdász már a rendszerváltásnál megmondta: a szocialista vagyont le kell bontani, ami fájdalmas lesz, és bizonyosan megjelennek a trógerok. Meg is jelentek. De én mégis csodálkozom azon a mohóságon, amivel a mai napig rávetik magukat mindenre, és nem hagynak másnak semmit se. Már azzal elégedett lennék, ha csak a felét rabolnák el, csakhogy ebben a maffiairányításban a népnek nincs lehetősége kikényszeríteni, hogy legalább a másik felit meghagyják neki. (...)

Ön a ciklus közepén nagy lendülettel szaladt neki saját miniszterelnökének, miniszterének, kormányának, frakciójának. Nem meglepő, hogy támogatói zömmel más pártokból érkeztek, nekik nyilván kapóra jött az akció. Házon belül egyedül Bencsik János képviselő állt Ángyán mögé. Sokáig úgy tetszett, együtt mozognak, ám végül ön számkivetett lett, Bencsik viszont Tatabányán Fidesz-KDNP színekben indul az áprilisi választásokon. Mit szól?

Megértem Bencsiket.

Mert?

Mert ilyen megértős korba értem. A volt MDF-es, most fideszes Font Sanyit is megértem. Amikor kiléptem a kormányból, odajött hozzám, mondta, ne haragudjak, de neki még tervei vannak ezen a politikusi pályán, így nem segíthet.

Tényleg megérti?

Tényleg. Ők nálam egy generációval fiatalabb társaság. Ambíciózusak. Én persze akkor sem csinálnám, ha húsz évvel fiatalabb lennék, de hát különbözőek vagyunk. Mindenkinek magának kell majd elszámolnia a lelkiismeretével. Nekik is, nekem is. Sajnálom. Őszintén hittem, hogy János és még nyolc-tíz frakciótag beáll mellém fordítani a szekéren. De hát nyilván fölmérték, hogy nincs esély. Reménytelen. Olyan a rendszer, hogy ha a pártközpontnak nem felel meg valaki, akkor nemcsak neki, hanem az egész családjának vége, ellehetetlenítik.

Önt nem lehetetlenítették el.

Én könnyű helyzetben vagyok, hiszen egy év múlva elérem az öregségi korhatárt, s nyugdíjba megyek. Bár már látni a riasztó előkészületeit annak, hogyan verik majd szét az intézetemet a gödöllői egyetemen, ami az életem. S ha megszűnik az intézet, hiába hogy a köztársasági elnök nevezett ki egyetemi tanárnak, utcára tehetnek.”