Mert ilyen megértős korba értem. A volt MDF-es, most fideszes Font Sanyit is megértem. Amikor kiléptem a kormányból, odajött hozzám, mondta, ne haragudjak, de neki még tervei vannak ezen a politikusi pályán, így nem segíthet.
Tényleg megérti?
Tényleg. Ők nálam egy generációval fiatalabb társaság. Ambíciózusak. Én persze akkor sem csinálnám, ha húsz évvel fiatalabb lennék, de hát különbözőek vagyunk. Mindenkinek magának kell majd elszámolnia a lelkiismeretével. Nekik is, nekem is. Sajnálom. Őszintén hittem, hogy János és még nyolc-tíz frakciótag beáll mellém fordítani a szekéren. De hát nyilván fölmérték, hogy nincs esély. Reménytelen. Olyan a rendszer, hogy ha a pártközpontnak nem felel meg valaki, akkor nemcsak neki, hanem az egész családjának vége, ellehetetlenítik.
Önt nem lehetetlenítették el.
Én könnyű helyzetben vagyok, hiszen egy év múlva elérem az öregségi korhatárt, s nyugdíjba megyek. Bár már látni a riasztó előkészületeit annak, hogyan verik majd szét az intézetemet a gödöllői egyetemen, ami az életem. S ha megszűnik az intézet, hiába hogy a köztársasági elnök nevezett ki egyetemi tanárnak, utcára tehetnek.”