Így zsidótlanított a magyar állam

Részlet a Magyar Parlamentből 1922-ből amikor tele lett a hócipője a magyaroknak Meizler Károly: T. Képviselőház! Mindenekelőtt kérek negyedórai beszédidő-meghosszabbítást, (Helyeslés.) annak reményében, hogy azt egészen nem fogom igénybe venni. (Zaj.) T. Ház! Faji-e, vagy felekezet a zsidóság, ez a főkérdés, ez az ugrópontja, ez az elintézési módja is ennek a javaslatnak. Minden ezen fordul meg. Azt kell kérdeznem, hogy ha az egész ország egyetlenegy délelőttre keresztelőmedencévé alakulna át és ha egyetlenegy délelőtt minden zsidót meg is keresztelnének, vajon akkor a zsidókérdés máról holnapra megoldatnék-e? A rabbiságok és a zsinagógák talán kiürülnének, a keresztény egyházak talán el lennének látva alaposan kegyes alapítványokkal, azonban lényegében és alapjában véve minden maradna továbbra is változatlanul. Faj a zsidóság, kisebbség talán a zsidóság; ezzel szemben sokszor halljuk azt az ellenvetést, hogy a zsidóság sohasem kért kisebbségi iskolákat, sohasem kérte azt, hogy a zsidó nyelvet, a héber nyelvet vezessék be az iskolákba és általában véve nem szerepel kisebbségként. Ez azonban az ő részéről taktika volt: éppen ezzel szerette volna magáról elhitetni és talán ezzel szerette volna ő maga is elhinni azt, hogy itt tulajdonképpen asszimilációs folyamat van jelen. Tulajdonképpen ezzel a gettóból akart szabadulni a zsidóság, az együttélésből, a saját fajtájával való együttélésből akart szabadulni a zsidóság, mert tudva tudta azt, hogy jobb elvegyülni a befogadó népek közé és annak gazdasági erejéből összeszedni az ő magasabb élet szintjéhez szükséges anyagiakat. Ezért nem csoportosult a zsidóság, mint a többi kisebbség, nem egy területen telepedett le és ezért szóródott szét az országban, hiszen a magyar diaspora a világ diasporáinak egy kis része, azonban ugyanattól a gondolattól, ugyanattól az érzéstől sarkalva szóródtak Magyarországon szét, mint az egész világon, hogy: nem jó együttélnie a fajnak, mert ez sovány kosztot jelent, ezzel szemben ha szétszóródnak, az gazdagodást jelent a zsidóságnak. Ezért izraelitáknak nevezték, címezték magukat és azt kívánták, hogy törvényeink is felekezetként kezeljék a zsidóságot, ne pedig fajként, ők igenis felekezet akartak itt mindig lenni. Ez addig, amíg nem nemzetiség alapján állottak az országok, lehetséges volt, amikor azonban a fajiság lett az országok alapja, ezzel a kegyes csalással fel kellett hagyni, ez a hamisítás akkor kiütközött és akkor ezt természetesen tovább fenntartani nem lehetett. A liberális korszak általában nem ismerte a kisebbségi kérdést – legnagyobb vesztünkre. A liberális korszak nem ismerte a zsidókérdést – még nagyobb vesztünkre. Éppen ezért sikerült a zsidóságnak rohamos térfoglalása. Én csak két nagyobb és jelentősebb adatot veszek ki ennek a térfoglalásnak adattárából: megemlítem, hogy a szabadforgalmú birtokoknak egyheted részét a zsidóság már a háború előtt megszerezte magának, ugyanakkor a szabadfoglalkozásúak körében még hatalmasabb előretörésben volt, mert 1890-től 1910-ig, tehát 20 év alatt 216 százalékkal nőtt meg a zsidó ügyvédek száma, míg ugyanezen idő alatt a keresztény ügyvédek száma csak 12 százalékkal nőtt. A zsidóság tehát a szukreszcencia 83,8 százalékát foglalta le a maga számára. Jogegyenlőség kellett a zsidóságnak ahhoz, hogy térfoglalását szabadon elvégezhesse és a jogegyenlőség alapján szerezte meg magának a gazdasági pozíciókat, szerezte meg magának a sajtót, később a politikai hatalmat is. Pedig az emancipáció önmagában véve nem jelent faji változást, nem szünteti meg a fajiságot. Az a zsidó, aki Galíciából bejött Magyarországra, itt kultúrzsidóvá lett és innét átköltözött Németországba, vagy átkelt a csatornán és Angliába ment, éppen úgy nem lett jó magyar, mint amennyire nem volt jó galíciai és amennyire nem lett később jó német vagy jó angol. (Füssy Kálmán: Jó cseh lett belőle!) Négyszer vagy ötször változtathatja valaki a vallását a nélkül, hogy ez a fajiságára a legkisebb behatással is lenne. Az Egyesült-Államokban az egyenjogúsított négerek vagy indiánok átváltoztak talán fehérekké azáltal, hogy egyenjogúsították őket, vagy hogy kikeresztelkedtek? A zsidóság hivatott és hívatlan szószólói ismételten és újra előveszik azt az érvet, hogy a zsidóság véráldozatokat is hozott a magyar hazáért. Hivatkoznak a 48-as szabadságharcban való részvételükre. Természetesen statisztika nem áll rendelkezésünkre, itt a fantázia szabadon burjánozhatik, azonban a nagy világháborúban való részvételükről igenis van statisztika. Számoljunk már le egyszer azzal a felfogással, hogy a zsidóság kivette részét alaposan a hősi háborúból, mert a helyzet az, hogy míg a keresztény lakosságnak 2,8 százaléka veszett el, pusztult el a harctéren, addig a zsidóságnak csak l,l százaléka halt el és ennek is csak fele esett el a harctéren sebesülés következtében, a másik fele pedig természetes betegség következtében. De már a háború előtt sem vette ki részét a zsidóság a katonáskodásból a számarányának megfelelő mértékben. Míg 1900-ban még 4,9 százalék számarányban szerepelt a zsidóság a katonaság körében, 10 évvel később ez az arányszám már leszállott 3 százalékra, holott 5 százalék volt a népességben való arányszáma. Azt mondja Kovács Alajos érdekesen erre az adatra vonatkozóan, hogy a zsidóság pénzzel és furfanggal törekedett már ekkor is arra, hogy tömegesen vonja ki magát a katonai szolgálat alól. Amíg tehát most azt láttuk, hogy mi volt a zsidóság véráldozata a háborúiban, lássuk azt is, hogy ezzel pontosan ellenkezően mi volt a zsidóság gazdasági, vagyoni megerősödése a háború alatt. (Füssy Kálmán: Ez az!) Közvetlen statisztikánk nincs erre vonatkozólag, de a közvetett statisztika is éppen elég ékesen beszél. Ugyanis arról szól ez a statisztika, hogy a középiskolába beiratkozott tanulók szülei miképpen oszlanak meg s ez a statisztika megállapítja, hogy a lakosság 5 százalékát kitevő zsidóság a háborús évek alatt 5144-gyel tudta növelni tanulóinak számát ugyanakkor, amikor a 19-szer nagyobb kereszténység mindössze 8147-tel. Ez azt jelenti, hogy a háborús évek alatt körülbelül tizenkétszer több zsidó iratkozott be a háború előtti évek tanulóinál. Kovács Alajos ezt úgy magyarázza, hogy a zsidóság ezekben a háborús esztendőkben gazdaságilag is úgy megerősödött, és a vagyoni gyarapodás a zsidóság széles társadalmi rétegeire is annyira lehatott, hogy míg a keresztény középosztály elszegényedett, addig a zsidóság nagyobb arányban tudta iskoláztatni gyermekeit, mert kedvezőbb gazdasági feltételei voltak erre éppen a háborús konjunktúrák következtében. Gazdasági téren ilyen volt a zsidóság gyors előretörése. Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy politikai tekintetben a zsidóság sokkal óvatosabb volt és a háború előtt mindvégig igyekezett, legalább is nagyobb tömegéiben igyekezett, a nemzeti pártok politikájához hozzásimulni. Vázsonyi Vilmos volt az első, akiben öncélúvá vált a zsidó politika. Vázsonyi Vilmos volt az átmenet a Kun Béla-féle kommunista rendszer felé, az ő radikalizmusa volt a Jászi Oszkárék magyarellenességének a megfelelője, a pendant-ja és ebbe a Jászi Oszkár-féle magyarellenességbe torkollott bele a zsidó öncélú politika. A zsidóságnak kétszer kellett volna önmagát megfékeznie és szembeszállnia saját politikai törekvéseivel, először a Vázsonyi-féle radikalizmussal, másodszor pedig Kun Béla bolsevizmusával. A zsidóság azonban mindkét esetben vezérkarát szolgálta ennek a két politikai törekvésnek, a zsidóság nagy tömege pedig passzíve viselkedett mindkét irányzattal szemben. Vázsonyi már 1902-ben Debrecenben a Kereskedelmi Csarnok egyik estéjén megvetően, lekicsinylően beszélt a magyar történelemről és a magyar nevelésről. Azt mondja, tisztán történelmi materializmust hirdetve meg (olvassa): »Az iskolai neveltetés nálunk a vérontás apológiája. A történelmet tanulva, folyton verekedésekről, csatározásokról tanulunk, ifjúságunkban felébred a vérszomj és a szelídített kultúrbestia ver benne gyökeret.« Majd később a képviselőházi naplóban is lenyomtatott beszédében arról beszél, hogy a magyar történelemnek is vannak strohmannjai és a Károly Róbertért életét feláldozó Széchi Dezsővel szemben és a későbbi történelem folyamán a Hunyadi Jánosért életét feláldozó Kemény Simonnal szemben használja azt a kifejezést, hogy ezek tulajdonképpen strohmannok voltak. Tisza Istvánt pedig, akitől a mi politikánkat egy világ választja el, de akkor is meg kell benne becsülnünk és tisztelnünk azt a férfiút, aki a miniszterelnöki székből a harctérre ment és igenis helytállt elveiért, ezt a Tisza Istvánt Vázsonyi reklámezredesnek nevezi el. Ugyanez a faji szellem érvényesül a Károlyi-forradalomban, a Jászi–Kunfi–Hatvany-féle triász felfogásában, a galileisták felfogásában, ugyanez a szellem érvényesült később Böhm hadügyminiszter és társai felfogásában. Hatvany Lajos megírta memoárjait arról a szomorú kiküldetésről, amellyel annakidején Belgrádban jártak. A szomorú belgrádi eset után – ahol is ennek a küldöttségnek 70 vagy 80%-a zsidó volt – hazatértek és erről a hazatérésről a következőket írja Hatvány Lajos (olvassa): »Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy visszajövet mindenki jó étvággyal ült le a vacsorához. Levonom a következtetést, – írja – legnagyobb fájdalom mégiscsak a privát fájdalom.« Ez az a szellem, amely megmérgezte a magyarságot, amely nem ismert hazafias fájdalmat, hanem csak privátfájdalmat ismert és ez az a mentalitás és szellem, amely akkor úgy nyilvánult meg, hogy Magyarország feldarabolásának hallatára jó étvággyal ültek hozzá a vacsorához. Önkénytelenül is Lamartin szavai jutnak eszembe – éppen ellenkező értelemben – arra vonatkozólag, hogy mi az igazi hazafiság, ő ugyanis azt mondja, hogy öntudatlan és önző ösztönöket fenséges hazaszeretetté és áldozatkészséggé kell átalakítania a politikának és azt mondja, hogy (olvassa): »önfeláldozás nélkül a politika nem más, mint szentségtörés. A politika nemcsak tudomány, hanem ennél sokkal több: erény, vértanúságig menő önfeláldozás, a hazáért az emberi fajért, amelynek történetében egy-egy ember élete nem lehet több, mint suhanó perc, de amely valamennyiünket érdekel jövőjében és elkövetkezendő nemzedékeiben is.« Ők tehát a suhanó politika perceinek emberei voltak, akik nyugodtan lakmároztak akkor, amikor meghallották Magyarország feldarabolását. Mi segítette elő az októberi forradalmat? Elsősorban a változás vágya, az elmaradt reformok után való vágyakozás, mert a parlament akkor csip-csup dolgokkal foglalkozott. Az ország lakossága ki volt éhezve, el volt keseredve, könnyű volt ezt a társadalmat nekivinni a forradalomnak, de annál szörnyűbb volt a felébredés, a felocsúdás, mert látták a tömegek, hogy a változás vágyának kielégítése és a reformok megvalósítása helyett tulajdonképpen magát a nacionalizmust temették el. A magyarságnak egy másik nagy csalódása volt a zsidó politikában és a zsidóságnak egy második nagy csalása volt a kommunizmussá való átalakulás, amikor a zsidóság azt hirdette és azt mondta, ismét hazafias mezbe öltöztetve a gondolkodásmódját, hogy jön a bolsevista felmentő hadsereg és azért jön, hogy Magyarország integritását visszaszerezzük. Ezzel az ürüggyel tudták mozgósítani a hadsereget és átvenni a hatalmat. Míg a 48-as forradalom a magyar nemzet géniuszából született, addig az októberi forradalom a zsidóság géniuszából született. A demokrácia és a szabadság a zsidóság részére csak álarcok voltak. Amikor nem volt szükség ezekre az álarcokra, akkor ezeket messze elhajította magától. Amint a gazdasági téren a liberalizmus a fegyverük, úgy a demokrácia és a szabadság állandó hangoztatása volt a zsidóság politikai fegyvere, politikai álfegyvere és politikai ürügye. Nagyon érdekesen írja le Radisics Elemér konzervatív, éppen nem szélsőséges és éppen nem fajvédő újságíró azt, amit én itt most állítottam és erre egy nagyon jó példát hoz fel. Azt mondja, hogy a Károlyi-kormány idejében a véleményszabadságot a második néptörvényben törvénybe iktatták és éppen ezért a cenzúrát később sem akarták bevezetni a népköztársaság védelmére. De – mondja Radisics – erre nem is volt semmi szükség. Miért? Mert volt egy másik cenzúra, a felháborodott tömeg cenzúrája, amely felháborodott tömeg dühét és cenzúráját sokszor immár napokkal előre jelezték az illető nyomdavállalatnak vagy szerkesztőségnek; ilyen előre megrendelt tömeg-felháborodás rombolta szét annakidején az Uj Nemzedék szerkesztőségét és az Apostol-nyomdát a Horánszky-utcában. Amikor ilyen tanulságok után a nem régen elhunyt Kádár Lehel jó magyar érzésű újságíró annakidején az újságírók egyesületében azt indítványozta, hogy az újságírók egyesülete írjon fel a kormányhoz és követelje annak megszüntetését, hogy a szabad véleménynyilvánítást a terror állandóan meggátolja, akikor az újságírók egyesületében, amelyben 80 százalékban voltak képviselve zsidók, a választmányban mindössze hárman mertek az indítvány mellett szavazni, a választmány nagy többsége pedig tombolva az ellenindítványt fogadta el, amely úgy szólt, hogy írjanak fel a kormánynak, hogy minden eszközzel törje le az ellenforradalmat. További részletek: http://kuruc.info/r/6/78281/#ixzz2sUNrLYna eszméletlen hogy akár tegnap is elhangozhatott volna egy része de ugye most a Holokauszt miatt kuss van mindenkinek.. akit érdekel annak érdemes tovább olvasnia hogy tisztábban lásson

az igazsághoz ez is hozzátartozik: http://www.freepress-freespeech.com/holhome/konyvek/bolcs1.htm#r08 ettől azért meglehet utálni valakit aki nyíltan ezt hangoztatja: Cion bölcsei 6. JEGYZŐKÖNYV Monopóliumok; ezektől függ a gójok vagyona. A nemesség földjének elvétele. Kereskedelem, ipar és spekuláció. Luxus. Béremelés és az alapszükségletek árának emelése. Anarchizmus és részegeskedés. A gazdasági elméletek propagandájának jelentősége. Hamarosan hatalmas monopóliumokat fogunk létesíteni, óriási vagyontárolókat, melyektől még a nagy nemzsidó vagyonok is oly mértékben függenek majd, hogy a politikai összeomlást követő napon el fognak tűnni éppúgy, mint az államok fizetőképességébe helyezett bizalom. ... Azok önök közül, akik közgazdászok, helyesen fel tudják mérni ennek a gondolatmenetnek a jelentőségét! Minden lehetséges módon növelnünk kell szuperkormányunk jelentőségét azzal, hogy azt mindazok oltalmazójaként és jótevőjeként állítjuk be, akik önként alávetik magukat nekünk. A gój nemesség, mint politikai hatalom halott, - nem kell számításba vennünk; mint földbirtokosok azonban még lehetnek ártalmasak ránk nézve, minthogy a megélhetésüket biztosító segélyforrások révén önellátók. Ezért lényeges számunkra, hogy bármi áron megfosszuk őket földjeiktől. Ez a cél legjobban a földbirtokon nyugvó terhek növelésével - a földbirtok eladósításával lesz elérhető. Az erre irányuló intézkedésekkel sakkban fogjuk tartani a földbirtokosokat és alázatos és feltétlen engedelmességre fogjuk késztetni. A gój nemesek - minthogy átöröklés folytán képtelenek kevéssel beérni - rohamosan le fognak égni és tönkremenni. Ugyanakkor intenzíven támogatnunk kell a kereskedelmet és ipart, mindenekelőtt azonban a spekulációt, melynek az a feladata, hogy ellensúlyozza az ipart. Spekuláció nélkül az ipar megsokszorosítaná a magánkézben lévő tőkét és hozzájárulna a mezőgazdaság talpraállításához, amennyiben megszabadítaná a földbirtokot a mezőgazdasági bankokkal szembeni kötelezettségeitől. Arra van szükségünk, hogy az ipar vonja el a mezőgazdaságtól mind a munkaerőt, mind a tőkét, és a spekuláció segítségével kezünkre játssza a világ minden pénzét s ezáltal proletár sorba taszítsa az összes gójt. Akkor azonban a gójok meg fognak hajolni előttünk, ha másért nem, azért, hogy megkapják a jogot ahhoz, hogy éljenek. Ahhoz, hogy teljesen tönkretegyük a gójok iparát, a spekuláció mellett még egy eszközt használunk majd fel, a fényűzést, amelyet mi terjesztettünk el a gójok között, azt a mohó kívánkozást a fényűzés után, amely mindent elnyel. Emelni fogjuk a munkabéreket, ez azonban semmiféle előnyt nem fog jelenteni a munkások számára, mert ugyanakkor elő fogjuk idézni a legfontosabb közszükségleti cikkek árának emelkedését is azzal az ürüggyel, hogy a mezőgazdaság és állattenyésztés hanyatlásának következménye. Továbbá ravaszul alá fogjuk aknázni a termelés alapjait azzal, hogy hozzászoktatjuk a munkásokat az anarchiához és részegeskedéshez, .s ezzel egyidejűleg megteszünk minden intézkedést arra, hogy kiirtsuk a föld színéről a gójok összes képzett erőit. Hogy a gójok idő előtt rá ne döbbenjenek a dolgok igazi állására, azzal fogjuk álcázni céljainkat, hogy azt állítjuk, égünk a vágytól, hogy szolgáljuk a munkásosztályt és a közgazdaságtan magasztos elveit, amelyek mellett a közgazdasági elméleteink erélyes propagandát fejtenek ki.

duzur [Hozzászóló kiszűrése] 2014. február 5. 13:06 Akkor viszont egyértelmü, hogy az egyetlen megoldás az amit most világszerte bemutatnak, Szíriától Ukrajnáig... Egymás torkának kell esni." Hát van rá esély, ha a Nobel békedíjas zsidó Kissingerre hallgatunk: „A nagy orosz medve és a kínai kuli felébred félálmából, és akkor kell Izraelnek küzdenie minden erejével és fegyverével, hogy annyi arabot megöljön, amennyit csak tud. Remélhetőleg, ha minden jól megy, a fél Közel-Kelet Izraelé lesz. …Ne felejtsük, hogy az Egyesült Államok rendelkezik a legjobb fegyverekkel, olyanokkal is, ami senki másnak nincs, és be fogjuk dobni azokat a fegyvereket, ha eljön a megfelelő idő.”

duzur [Hozzászóló kiszűrése] 2014. február 5. 11:22 Nekem nem a cseppet sem zsidó Gyurcsány a kedvencem, hanem a nagyon zsidó Schiffer András" Hát klasszisokkal különb, de ez nem nagy mutatvány. Ám azt komolyan nehezményeztem, hogy belép egy olyan pártcsaládba, ahol egy olyan jellemtelen figura a főnök, mint Cohn Bendit. Sőt meg is hívták ezt csepűrágó ripacsot.