„A Mazsihisz 20 kemény év munkájával, szisztematikusan csökkentette a mozgásterét azzal, hogy a közösség építése és az egyetemes zsidó értékek felmutatása helyett megnyerhetetlen szélmalomharcát vív az antiszemitizmus ellen. Csoda-e, ha a zsidó közösség aktív része állandó ostromállapotban érzi magát? A félelem nem jó tanácsadó, más meg nincs… Mindezek segítenek megérteni miért merülhetett fel komolyan a Mazsihisz berkeiben, hogy - a valóban bicskanyitogató - kormányzati lépések ellen az állami Holocaust emlékév bojkottálásával tiltakozzanak.
E sorok írója egyetért az elemi felháborodással, amit kormányzat zsidó közösséget érintő egynémely döntése váltott ki. De innen távolról nézve picit más a dolgok optikája (talán azért is van rossz szájízem a bojkott hirdetés miett, mert mostanában épp Izraelt támadják ilyen eszközzel). Amíg a baloldal évtizedeken át proaktívan nácizta ellenfeleit - mert erre mindig szolgáltattak valami kisebb-nagyobb apropót - addig mostanra a Fidesz felismerte, hogy ezt a stigmát akár előnyére is fordíthatja. Ha kórusban nácizzák, akkor kikacsint jobbszélre, hogy »látjátok felebarátaink, jól odabasztunk nekik, most ajvékolnak« - ezzel is jelezve az említett szavazói bázisnak, hogy ki is az igazi »élcsapat«.
Csoda-e, ha a zsidó közösség aktív része állandó ostromállapotban érzi magát?
Ha meg külföldről komoly fejmosás néz ki, akkor gyorsan kihúznak a kalapból egy jobbikos barmot, aki mond valami igazán gyomorforgató nácit, majd erre hivatkozva fideszes vezetők ártatlan tekintettel széttárják a kezüket, hogy jó-jó, de ha minket levesztek a pályáról, akkor jönnek az echte nácik, azt meg ti sem akarhatjátok komolyan.”