„– Hiszen ma ez a főbűn, hogy eladósították az országot.
– Nem ő adósította el, szegény, az országot. Neki azért kellett tárgyalnia, hogy az adósságokban ne omoljunk össze. Nem a Valutaalap adósított el minket, hanem éppen a segítségével tudtunk kikapaszkodni. Azt hiszem, hogy ez az ember – láttuk, honnan indult – tudott tárgyalni, nemzetközi színvonalú közgazdásszá lett. Még valami következik ebből, bár tudom, fájdalmas ma ezt hallani: ez egy nemzetközi színvonalú apparátus volt. A Nemzeti Bankban, a Tervhivatalban, s amit én nagyon jól ismertem, a Pénzügyminisztériumban nemzetközi színvonalú osztályvezetők, főosztályvezetők, miniszterhelyettesek, sőt – mi nem véletlenül alapítottunk Hetényi kört néhány éve – Hetényi István személyében nemzetközi szintű miniszterek voltak. Nyugodtan mondom, hogy ezekben az időkben ezek az emberek beülhettek volna egy nyugat-európai ország kormányába.
– Nem téved, ugye? Jól emlékszik? Mert most azt állítja, hogy a szocializmusban is léteztek alkalmas, nemzetközileg is elfogadható vagy elfogadott emberek?
– Sőt! Azt kell mondanom, hogy inkább léteztek. Ebben az időszakban, 1985-ben vagy 1986-ban, valóban minden további nélkül helyet cserélhettek volna az osztrák kormánnyal, el tudták volna Ausztriát is kormányozni. Nem vagyok biztos benne, hogy az osztrákok el tudtak volna minket. Ez ma elképzelhetetlen. Biztos, hogy a mai minisztereink és államtitkáraink tökéletesen alkalmatlanok volnának ilyen helycserére. Talán Alsó-Macedóniában produkálnának valamit, de ezzel is óvatos lennék. Tehát alkalmatlan emberek próbálnak egy szakmai életutat megítélni. De akkoriban itt tényleg európai színvonalú közgazdaságtant és közigazgatást műveltek. Éppen ez különböztette meg Magyarországot az NDK-tól, Csehszlovákiától, Romániától, Albániától vagy éppen a Szovjetuniótól és Kínától. Bejártam ezeket az országokat. Irigykedtek ránk a Pulai Miklósok, Hetényi Istvánok és Nyers Rezsők miatt.”