„Az EUrologus az első mondat olvasását követően visszaült a székre, és tovább tanulmányozta a szöveget, miszerint: »a magyarországi Jobbik és a görög Arany Hajnal megnyilvánulásai magukban hordozzák az erőszakot, mások kirekesztését és az antiszemitizmust is, amelyekre az Európai Unióban számos példát látunk nap mint nap.«
Szegedi Csanád sajnos arra nem tér ki kérdésében, hogy ő ebben milyen szerepet játszott. Lehet, hogy hitelesebb lett volna az egész levél, ha erről a részletről nem feledkezik meg. Pedig ő is felismeri, a szélsőségek elleni küzdelemhez bátorság kell: »A szélsőjobboldali szervezetek térnyerése hatalmas veszélyt jelent egész Európa számára, és csak bátor politikai lépésekkel lehet egységesen fellépni a gyűlölet ellen és az emberi jogok feltétlen tisztelete mellett« – írja a bizottsághoz írt kérdésében.
Az EP-képviselők írásbeli kérdéseire egyébként a bizottsági adminisztráció köteles válaszolni. Jelen esetben a papírtologatáson kívül más praktikus haszna nincs az eljárásnak. (...)
Az EUrologus csak üdvözölni tudja, ha egy magyar EP-képviselő fellép a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen, különösen ha volt jobbikos az illető. De nem az Európai Bizottságot kéne ebben a semmitmondó levelezési eljárásban kérdőre vonni, hanem talán otthon, az egykori bajtársakat kellene jobb belátásra buzdítani. Úgy jönne el a valóban szebb jövő.”