Aki megvédi a világ legfaszagányosabb rezsicsökkentését

„Bármennyire is szövegértő embernek gondoltam magam, nem sikerült értelmet találnom ebben a Kerényi színvonalát is megszégyenítő csacskaságban, amivel alapvetően semmi bajom nem lenne, - van az a pénz, amiért az ember hülyét csinál magából - ha nem Orbán Viktor egyik tanácsadójáról, egy brutális értékű állami szerződésekben és megbízásokban hiányt nem szenvedő intézmény igazgatójáról lenne szó. Aki természetesen szabadidejében, civilben eszméletvesztésig verselgethetne, de nyilván nem erről van itt szó. Tény, hogy ez a fajta széles nyilvánosságnak szánt, politikai-bibliai ihletettségű »költészet« igen jól jövedelmez mostanság, olyannyira, hogy a mozgalmi énekek újraéledése karnyújtásnyi közelségbe került.

Persze az sem mellékes kérdés, hogy ennek a visszataszító szervilizmusnak van-e felső határa egyáltalán, hogy lehet-e lejjebb csúszni a fennálló hatalom önként-dalolva, rímekbe szedett seggnyalásában, hogy miért akad ki a helyesírás ellenőrzőm a »brüsszeliták« és »legfaszagányosabb« költői képektől, azért tisztázzuk még egyszer: a miniszterelnök egyik fő tanácsadójának, aki stratégiai igazgatója egy stratégiai intézménynek joga van magánemberként idiótát játszani otthon a tükör előtt. Viszont közszereplőként, közpénzből ilyen cinikus módon legitimálni a Fidesz-féle népbutítást akkor is vérlázító, ha a rendszer egyik stílusjegyéről, jól bejáratott, naponta alkalmazott gyakorlatáról beszélünk. Amelybe jobb híján, nagyon sokan egyre inkább beletörődünk.”