Nem indul, kilép: megírom.

Tegnap az Orbán Viktor és Kerényi Imre által alapított Magyar Krónika nevű, nyíltan állami pénzből működő reprezentációs pártlapról szóló hírek áradatában már-már el is felejtettük, hogy Vágó „Kampeszinó” Gábor, a magyar történelem első webkettes országgyűlési képviselőjének választási indulásával valami probléma van. (Kerényi eszméletlen szóvirágainak bontogatása közben még majdnem az sem tűnt fel, hogy Gyurcsányt is beveszik az ellenzéki koalába, úgyhogy most már nem látom reális akadályát Fodor Gábor, Kuncze Gábor, Bokros Lajos és Ungár Klára inkorporálásának.)

Szóval Vágó Gábor ma reggel a VS-nek azt nyilatkozta, hogy nem indul, és ki is lép az LMP-ből. Hogy miért? Mert az LMP választmánya nem támogatta egyéni jelöltségét a kiskunhalasi körzetben: a szükséges hét helyett csak öten szavazták meg, köztük Szél Bernadett és Schiffer András. Szerinte sok más dolog mellett ez azt jelzi, hogy ugyanaz a rövid távú önzés vezérli a pártot, mint más magyar politikai szereplőket. Nyilván nem csak evk-szavazásról van szó, ami abból is látszik, hogy Vágó Gábor egyes hírek szerint tényleg az utolsó utáni pillanatban döntött, nagyon sokáig nem akart indulni: végül indult volna, de leszavazták. Vágóban van annyi, hogy ne beszéljen részletesen a párt belső ügyeiről, és csak annyit mond: „a PM-esekkel folytatott harcban megedződött emberekben máig munkál a kiszorítós logika” – még így is kemény a verdikt.

Mindenesetre a magam részéről rendkívül sajnálom, hogy Vágó nem indul, mivel az első olyan országgyűlési képviselő volt, akinek a munkáját testközelből, mikroblogján keresztül lehetett követni. Nem valami disznófejű öltönyös arc, aki Audival jár, hanem az a fazon, akivel összefuthatsz a villamoson, írhattál neki askot a Tumblin: általában véve azon munkálkodott ebben a ciklusban, hogy a választópolgárnak – az ő személyén keresztül – minél szélesebb rálátása, vagy éppen beleszólása legyen a parlament ügyeibe. Szónoknak nem volt nagy szám, ennek ellenére nem keveset beszélt a parlamentben. Egy olyan ember képe rajzolódott ki, aki saját meggyőződései alapján, teljesen transzparens módon tényleg az ország érdekében dolgozik, és ezt jó volt közelről látni.

Persze nem kéne úgy írnom, mintha ez egy nekrológ lenne. Vágó is azt ígéri, hogy más csatatereken folytatja a küzdelmet az országért. Azt mondja, a társadalmat kell megerősíteni, hogy képes legyen ellenőrizni a politikusokat. Sok illúzióm azonban nincs, így politikai nekrológra talán szükség van. A mandátumát még nem adja vissza, mert nyakig belemászott a Horváth-féle adócsalás-ügy parlamenti képviseletébe.

És hogy mit jelent ez az LMP-nek? Semmi jót: ugyan Vágó Gábor semmi konkrétat nem írt a párt belső ügyeiről, azt azért érezhetjük, hogy valami nagyon nincs rendben, így, három hónappal a választások előtt. Vágó kevés konkrétumot tartalmazó nyilatkozatából is legalább annyira lehet következtetni, hogy a párton belül a PM-es harcok nyomán olyan magatartásformák jelentek meg, amelyek nem egy más, hanem egy igenis ismert politikát jellemeznek. Vágó és Ertsey kilépése/nem indulása talán az első jele a kezdődő kontraszelekciónak, ráadásul két viszonylag ismert arcát veszítette el a párt, különösen értve ezt Vágóra. Ha most meg kéne nevezni öt LMP-politikust, akkor még az edzettebb újságírók és politikabuzik is bajban lennének.

Arányaiban ez olyan, mintha a Fideszből kilépne Deutsch Tamás, Rogán Antal, Selmeczi Gabriella meg mondjuk Pokorni Zoltán. Így lassan már csak annyi értelme van az LMP-nek, hogy díszletként szolgáljon Schiffer András kérlelhetetlen, kitartó harcához az ügynök-, és egyéb ügyekben, amelynek a végén – most már biztos vagyok benne, hogy – egy jó húsz éven belül köztársasági elnök lesz. Arra viszont nem tudnék válaszolni, hogy mi lesz az LMP-vel három hónapon belül.