Antifák az ész ellen

„Bármennyire is hihetetlen, van kontra emlékmű is (lásd: Trianon emlékművek). Szerencsétlenségünkre felállt libnyaf-antifa koalíció és teszi a dolgát. A dolga pedig, hogy ignorálja a józan észt és a tényeket. Ezt pedig úgy teszi, hogy nekiesik a narratívának. Ez az egyik kedvenc fegyvere a haladó dialektikus materializmusnak. A másik a fasisztázás/antiszemitázás/rasszistázás/nácizás. Itt pedig 2 in 1 akcióban lehet tolni a kettőt, szóval nem lepődnék meg, ha a tegnap estét csendes maszturbálással töltötte volna néhányuk a jól elvégzett értelemgyilkosság után.

Érdemes egyébként megvizsgálni egy elég evidens párhuzamot emlékmű ügyben, mégpedig a Szabadság téri felszabadulási emlékművet. Az 1944-es náci megszállással kapcsolatban elég komoly konszenzus van a magyarok körében. Pár ostoba nácit leszámítva annak látjuk, ami volt. Egy idegen hatalom megszállta hazánkat, és az ország elveszítette szuverenitását. A német megszállás rossz volt, értem? Ehhez képest ott a másik nagyhatalom, akiknek a megérkezését egyesek szerint csak felszabadításként szabad értelmezni, különben nácik vagyunk. Lófaszt, babám. Tényleg ennyire beleégette a komcsi történelemoktatás a fejekbe ezt az ostobaságot? Lehetetlen azt állítani, hogy egyszerre(!!!) volt felszabadítás és megszállás a kommancsok bejövetele? Hogy eltakarították innen a nácikat (vö: felszabadítás) az nem rossz, de mi a tetves heréért kellett itt maradniuk még 45 évig, nyakunkba ültetni a kommunistákat és elvenni az önrendelkezésünket (vö: megszállás)? A kettő lehet egyszerre igaz.”