Ki hol szavazzon?

„Na de nézzük magát az ominózus, véleményünk szerint igencsak félresikerült kampányüzenetet. Amelynek első számú, önmagában logikusnak látszó kívánalma úgy szól, hogy mindenki ott szavazzon, ahol él. Csakhogy ez – bár a cél nyilvánvalóan a környező országokban élő magyarság kiszűrése lett volna – ennél jóval többről szól. Például a vendégmunkásként gazdasági okokból a világon szerteszóródott honfitársainkról, akik nem idehaza élnek. Őket valóban ki kellene rekesztenünk az itthoni ügyekből, jóllehet éppen azok ilyetén alakulása miatt kényszerültek – reményeik szerint időleges – távozásra? De a kérdés megfordítva is fennáll: az itt élő külföldiek, gazdasági és politikai menekültek, csak mert ide vetette őket sorsuk, több joggal bírjanak, mint akár csak az előbbiek?

Ám mindez semmi az idézett kampányüzenet második felében megfogalmazotthoz képest, amely szerint mindenki csakis és kizárólag ott szavazhasson, ahol adót fizet. Mert ha e kiáltvány megfogalmazói vették volna a fáradságot ahhoz, hogy követelésük következményeit végiggondolják, úgy maguk is rájöttek volna, hogy éppen a nyugati demokráciák egyik alaptételének lerombolásán munkálkodnak. Amit ők javasolnának, azt ugyanis úgy hívják, hogy vagyoni cenzus. Az ókori görögök találmányát, az anyagi erőhöz kötött politikai jogok rendszerét hoznák vissza e kívánalmukkal a felhívók, még ha nem is pont ez volt a szándékuk.

Mert ha a határon túli magyarság politikai jogait az itteni közterhek viseléséhez kötnénk, ugyan mi okból tehetnénk kivételt az állandó helyben lakosokkal? Akik – vannak jó páran – egy fillérrel sem járulnak hozzá a köz kiadásaihoz, sőt! Arról nem beszélve, hogy e logika mentén haladva csak egy lépés, és már el is értünk a politikai jogok vagyoni erővel arányos kiosztásának gondolatához. Ami az ókori minták szerint aztán tényleg maga lenne a valódi oligarchavilág.”