Egyszerű, jó helyre kell húzni az ikszet

Mielőtt fegyvert kellene ragadnunk, mártíriumot vállalni, emigrálni vagy az égiekhez imádkozni, még ott van az esély, egy aprócska mozdulat.

Lehet, hogy mire ez az írás megjelenik, már mondanom se kell, de a DK-val való megegyezés is gyors tempót igényel. Nincs az a személyes vita, ami megéri, hogy a szövetséget megint eltaknyoljuk.
„De vissza a palacsintához. Előre ne együnk a medve bőrére. Három teendőt mindenképpen látok. Lehet, hogy mire ez az írás megjelenik, már mondanom se kell, de a DK-val való megegyezés is gyors tempót igényel. Nincs az a személyes vita, ami megéri, hogy a szövetséget megint eltaknyoljuk. A második: a miniszterelnök-jelölés körüli korábbi vitákat is feloldhatja, ha összeállítjuk a demokratikus egységkormány csapatát. A mi oldalunk többek között amúgy is abban különbözik a másiktól, hogy mi nem vezérek, megváltók vagy sámánok egyszemélyes vállalkozásában gondolkodunk. Nem nyájat, hanem közösséget akarunk. A harmadik: a közös mondandók megfogalmazása.
Szándékosan beszélek mondandóról és nem programról. Az tudniillik hamuka, hogy a szóban forgó pártok programjai olyan távol állnának egymástól. A különbségek kisebbek köztük, mint amekkorák egy hagyományos kormánykoalíciót előkészítő tárgyaláson elő szoktak bukkanni. Számos hasonló egyeztetésen ültem már, tudom, miről beszélek. A reménybeli szövetségesek a lényegben egyetértenek: Azerbajdzsán és Belorusz helyett Európa felé vennék az irányt. A nemzetet szétfeszítő, robbanással fenyegető társadalmi ellentétek helyett szolidaritást, integrációt, emberhez méltó életet, ez emelkedés lehetőségét kínálják. Jogfosztás, megalázás, zargatás helyett demokráciát, jogállamiságot, társadalmi békét. Szerencsénk van: a politikai vezetők képességei kiegészítik egymást. Épelméjű munkamegosztással a közös mondandó különböző hangszerelésben mindenkihez eljuthat.”