További töprengések az emlékművitáról

„A tervezett megszállási emlékmű ügyében azonban nehéz lesz kompromisszumra jutni: egy szobrot nem lehet »kicsit felállítani«, kicsit meg nem. (Legfeljebb elhalasztani vagy egy másikat csináltatni lehetne, de erre már aligha marad idő, és a mostani eset is azt mutatja, hogy hamar munka ritkán jó.) Orbán Viktor a Mazsihisznek írt levelében világossá tette, hogy ragaszkodik a szobor felállításához, nem érdeklik sem hazai, sem külföldi kritikák, a német sas le fog csapni a magyar Gábrielre a Szabadság téren, ha a fene fenét eszik is. Márpedig ha ez így lesz, a Mazsihisz sem tehet úgy, hogy a kormányzattal való együttműködést »kicsit felmondja«, kicsit nem.

Bármennyire ingerült is most a történetpolitikai viták légköre, érdemes egy pillanatra megállni és elgondolkozni két dolgon. Az egyik, hogy álláspontom szerint a mostani viták felhevülése csak kisebb részben magyarázható a választási kampány kezdetével, szerintem mindez bőven bele volt kódolva a 2011-es Alaptörvény preambulumában rögzített történelemszemléletbe. Az 1944. március 19-i dátum sajátos értelmezése, a hozzá kapcsolódó narratíva (illegitimitás korszaka stb.) egyrészt kinyilvánította, hogy az Orbán-rendszer jogot formál a múlt újraértelmezésére, saját tevékenységének valamiféle csúcspontként való szemléltetésére, másrészt meg is szabta a narratíva irányait. Minden, ami emlékezetpolitikában azóta történt, a Nyirő-ügytől a Kossuth tér átépítésén, utcanév-átkereszteltető akadémiai bizottságon át a saját intézethálózat gründolásáig, illetve az aktuális vitákig – közvetlenül a villámgyorsan összetákolt, egypárti Alaptörvény szemléletével függ össze. Úgy gondolom, az Alaptörvénnyel az Orbán-rendszer akaratlanul szellemi »taposóaknákat« telepített a saját, jövőbe vezető útjára, egy ideje ezt már maga is látja, ezért óvatosan táncol (pávatáncol) az aknák között (hátha csak fortyog, de nem robban), de ezt akkor sem ismeri el, amikor némelyikbe belelép. Ma már azt sem veszi észre, hogy ha így folytatja, hamar lerakja egy majdani újabb szoborpark alapjait. Az Alaptörvényről még csak annyit, hogy 2011 áprilisában is tiltakoztak néhányan a sajátos orbáni múltszemlélet jogszabályokba merevítése ellen, manapság is aláírogatnak a dolog megvalósulását látva, sajátos és jellemző keretbe foglalva az Orbán-rendszer eddigi négy esztendejét.”