Nem, ebben az írásban sem arról lesz szó, hogy rájött volna bárki is – főleg én nem –, hogy mit kellene kezdeni a hazai cigány-üggyel, mint problémahalmazzal. Arra viszont most érett meg az idő, hogy beszéljünk egy újabb, sokáig szőnyeg alá söpört dologról, és az a legmegdöbbentőbb az egészben, hogy pont azok provokálják ezt ki, akik csak félrenézni és félrebeszélni szerettek az elmúlt 25 évben is.
Én üdvözlöm azt, hogy a kormány iskolapadba küldi a közmunkások egy részét. És engem nem érdekel, hogy ez kinek a zsebét gazdagítja. Sokkal inkább örülök annak, hogy végre történik velük valami. Közben értetlenkedem, hogy milyen elemi erejű tiltakozást szül az átadni kívánt tananyag érdemi tartalma. Holott, ha bárki venné a fáradságot és elmenne megnézni, hogy milyen a nagy magyar (cigány) valóság, az rádöbbenne: igenis, kellenek azok a triviálisnak tetsző dolgok is, mint amik abban a nyomorult képzési anyagbanszerepelnek.
Az, hogy a medve brummog, a malac pedig röfög, az nyilván ismert dolog a 3 éves lányom előtt is, és furcsán hathat 2013-ban, hogy ma még valaki ilyesmit is akar közmunkásoknak oktatni. Holott lehet, hogy valóban ennyire az alapoknál kell kezdeni. Aki pedig ezt nem akarja elismerni, az soha nem látta még, milyen szellemi és lelki állapotban vannak ma azok a tízezrek, akik közül a közmunkások 90 százaléka kikerül. És ne legyenek illúzióink, a közmunkások túlnyomó többsége cigány ember, akiknek ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy ne halljanak éhen; és ha úgy adódik, akár még valami értéket is teremtsenek.
*
Meggyőződésem, hogy a közmunka nem pótcselekvés, egyes helyeken sokan (maga a közmunkás, a családja, a település vezetése) jól tudnak sáfárkodni vele. Jó lenne végre kimondani: a közmunkát végző emberek nagyon nagy százaléka gyakorlatilag semmi más formában nem vonható be jelen pillanatban a foglalkoztatásba. És nem is csak feltétlenül azért, mert nem akar dolgozni, hanem azért, mert az elemi tudás (értsd, alapvető ismeretek legszűkebb halmaza) sincsen a birtokában. Anélkül pedig lehetne akár millió munkahelyet is teremteni, nem lenne kikkel betölteni azokat – ez az ország nem lehet újra a segédmunkások és a betanított munkások gyűjtőhelye.