Mikor Magyar Péter árulónak állt, a varsói gyorsra váltott jegyet
De a lengyel–magyar barátsághoz e frigynek semmi, de semmi köze.
Azokkal értek egyet, akik problémáink gyökerét polgári fejlődésünk elmaradottságában látják. Mindent azért ez sem magyaráz meg.
„A más országokban is létező antiszemitizmusnak nálunk keletkezett egy sajátos stichje. A polgárosodás, a zsidósággal összefonódva, nemzetellenes ármányként vésődött be a népnemzetiek elméjébe, és ez szinte már genetikusan adódik tovább nemzedékről nemzedékre. Természetesen más országokban is volt antiszemitizmus, de nem mindenütt volt jellemző, hogy a zsidóság ennyire »összemosódott« volna a polgári fejlődéssel.
Ezért olyan nagyon nehéz a magyaroknak a mai napig megbarátkozni a kapitalizmussal. Ezért nem működik a kibeszélés. Nem lehet kibeszélni valamit, amíg folyik a harc. A kapitalizmus a mai napig mint valami nemzetellenes dolog jelenik meg, ami ellen védekezni kell, mert az valami gyanús »idegenszívű« (zsidó) ármány.
Úgy gondolom, a megoldás csak az lehet, ha mi magyarok leszokunk az államimádatról, elkezdünk végre vállalkozni, felelősen saját lábra állni, beszállunk a versenybe, és közben beleszeretünk a polgári létbe. Ezzel párhuzamosan eltűnik a megosztottság, a görcsös szembenállás, és persze egy sor mai problémánk járulékosan megoldódik.”