Elízium és gettó

„Denverben is voltak persze olyanok, akik felléptek az embertelen hajléktalan-rendelet ellen. A budapestiekhez hasonlóan denveri aktivisták is megzavarták a város törvényhozásának ülését. Magyarországi testvérszervezetéhez hasonlóan az amerikai TASZ, az ACLU is rámutatott, hogy a szabályozás akkor is a hajléktalanság kriminalizálásának és így alkotmányellenesnek minősül, ha nem egy állapotot, hanem egy viselkedést büntet. Sérti a hajléktalanok alkotmányos jogát a megalázó, embertelen bánásmódtól való mentességhez és a szabad helyváltoztatáshoz – sérti emberi méltóságukat. Bár az állam nem tud emberhez méltó lakhatási körülményeket biztosítani, hiszen a 11 ezer denveri hajléktalan számára még a szállókon sem áll rendelkezésre elég hely, mégis bünteti azokat, akik az utcára kerültek. És ők sajnos egyre többen vannak. (...)

A hajléktalan-ellenes rendeletek diszkrét báját az adja, hogy a végrehajtásuk nem kis pénzébe kerül az adófizetőknek. Los Angelesben például egy vizsgálat szerint az utcán élést tiltó rendelet végrehajtásának céljából a város 50 extra rendőrt alkalmazott, ez évente 6 millió dollárjába került. A rendelet megszegése miatt 11 hónap alatt 22 embert 201 alkalommal állítottak elő, ez körülbelül 3,6 millió dollárjába került az államnak – ebből az összegből 225 embert lehetett volna otthonhoz juttatni!

Bár a magyar kormány EU- és Nyugat-ellenes retorikája más benyomást kelthet, valójában nagyon sok szociál- és büntetőpolitikai elképzelést a Nyugattól, különösen Amerikától vett át. A margóra szorult társadalmi csoportok elleni fegyelmező-kirekesztő intézkedések nem magyar sajátosságok, hiba lenne tehát mindent a magyar társadalom vagy a jelenlegi politikai elit elmaradottságára és butaságára visszavezetni. Jelenleg globális szinten folyik a küzdelem a társadalmi igazságosság és az emberi jogok védelmében. Bár sokak számára úgy tűnhet, hogy ez a küzdelem csupán elnyomott, deviáns kisebbségekről szól, valójában mindannyiunk jövőjéről. Ha a társadalom lemond a szolidaritás, az emberi méltóság eszméjéről, akkor egy sci-fi filmekből ismert disztópiás jövő vár ránk, ahol a kiválasztott kevesek elíziumi elszigeteltségét a többség brutális elnyomása és jogfosztása biztosítja. Rajtunk áll, hogy ezt a jövőt választjuk-e, vagy egy másikat, amelyben megállítjuk a társadalom szétszakadását.”