Nem Snowden, de a miénk

„Azzal kiállni az ország elé, hogy »nincsenek írásos bizonyítékaim, de azok becsszóra ott vannak a NAV iratszekrényeiben, ha az ügyészség vizsgálódni kezd, majd megtalálják«, borzasztó naivitás volt. Előbb név nélkül ki kellett volna adni a bizonyítékokat a sajtónak. Ha tényleg léteznek ilyen dokumentumok, a NAV irodáiban már vörösen izzanak az iratdarálók. (...)

Értem én, hogy Horváth András éppen az ügy államigazgatási elsunnyogását akarta elkerülni a nyilvánosság előtt kifejtett vádjaival, ezzel azonban úgy lökte pártpolitikai térbe a témát, hogy állításait annyival tudta bizonyítani, mint Budai Gyulánk egy átlagos hétfő délelőtti elszámoltatást. Az eredmény: az LMP és a Jobbik vizsgálóbizottságot akar, mert ott Horváth bizonyítatlan állításai alapján hónapokon keresztül savazhatják a Fideszt és az MSZP-t anélkül, hogy a bizottság ténykedésének bármilyen jogi következménye lenne. Hiába mentek volna bele a szocik, hiába engedte volna a Fidesz az ügy vizsgálatát a költségvetési bizottságban, a közvélemény már beárazta a témát. Kormánybuktató áfamutyi helyett szokásos párt-cicaharc. Kár érte.”