„A magát Magyar Nemzeti Arcvonalnak nevező társaság harcosai az erkölcsi fertő pusztítása nevében lelki összetartozást erősítő könyvégetést tartottak a kristályéjszaka emlékére a minap. Majd mint akik jól végezték dolgukat, fényképezkedtek is egy kicsit a lobogó tüzek körül. A könyvégetéshez ihletet adó napról rövid zárójeles történelmi emlékeztetőül: a náci Németországban 1938. november 9–10-én az irányított országos pogrom során több tucat zsidót megöltek, zsinagógákat és zsidó üzletek sokaságát rombolták le, gyújtották fel, de a rendőrség nem avatkozott közbe. Az éjszaka a nevét a betört kirakatokból szertehulló szilánkokról kapta és nagyon úgy tűnik, az üvegcserép ma is ropog a talpak alatt.
Érdemes rögzíteni a dátumot és a helyet. Magyarország, 2013 novembere. Legyinthetnénk rá, mint afféle elszigetelt semmiségre, de ez megbocsáthatatlan hiba lenne. Az akció elő- és tükörképe ugyanis ott van a fejekben és az utcákon régóta már. Hogy csak arról beszéljek, ami látszik: ne legyen kétségünk afelől, a könyvégetők lelki rokonai a közéleti és hétköznapi gyűlölködők, ők borogatják le festékkel ideológiai alapon a nekik nem tetszők szobrait. Jutott festék e hazában már szinte mindenkire, Antallra, Horthyra, Károlyira, Cirillre és Metódra, de még szegény Weöres Sándorra is. Élvezettel gyalázzák emberek sírjait, leverik emléktábláikat, vernek hajléktalanokat, festik a horogkereszteket rendületlenül tűzfalakra, gyülekezeti épületekre, templomokra, romák házaira és fúrnak babaszappant zsinagógák kerítésének tetejébe – jószerével büntetlenül. Teszik, mert tehetik.”