Kormányváltó stratégia: igyunk meg egy kávét

„És bár nekem is van legalább 150 okom arra, hogy a büdös életben ne szavazzak a Fideszre, gyanítom, hogy ez a szánalmas kötélhúzás nem csak engem ábrándít ki, hanem mindazokat is, akiknek baloldali elköteleződésüktől függően vagy függetlenül is szintén legalább ennyi okuk van arra, hogy elküldjék Orbánékat. Csakhogy amikor már egy kávézási vagy borozási meghívást is a nagy nyilvánosság előtt intéztek egymáshoz úgy, hogy a fenti ábra szerint annak eldöntése is problémát okoz, hogy kávé legyen vagy bor, akkor lehet, hogy célravezetőbb lenne egyből valami erőshöz folyamodni.

Nem tudom, van-e annyi kávé és alkohol, ami elég lenne ahhoz, hogy a politikai túlélésért hadba állított elkeseredéseteket felülírja a józan gondolkodás. Senkit nem érdekel ma már, hogy ki hekkelt meg mit, hogy egyáltalán meghekkelte-e, és ha nem, miért tűnt mégis annak. Hogy ki rendelt kamu videókat, ki szaladt bele ügyesen felállított csapdákba és hogy kinek a sara ez a káosz és zűravar, amelyben eligazodni már nektek is egyre nehezebb. Nem érdekel, hogy ki áltatja magát azzal, amit ő maga sem hisz el, hogy ki gondolja, hogy ő lehet a miniszterelnök, vagy ki tartja magát nélkülözhetetlen szereplőjének egy soha létre nem jött összefogásnak.

Az a helyzet, hogy amíg pitiáner beszólásokkal és üzengetésekkel csináltok hülyét egymásból, és a saját térfeleteken egymást vádoljátok úgy, hogy az ellenfél már nyolcat rúgott, addig lehetetlen komolyan venni benneteket. A kávé vagy bor jó stratégia régmúlt barátságok felmelegítésére. Kár, hogy kormányváltáshoz édeskevés.”