Azok, akiket a forradalom leverése után kivégeztek és megaláztak, ha ma élnének, azonosulnának a Békemenet céljával.
„Mi a jó a Békemenetben? Miért van rá szükség? Azt hiszem, egyértelmű: kiállni magunkért, a jelenünkért és a jövőnkért, s felrázni egymást, hogy feledni tudjuk a fájó múltat, és csak az előttünk álló célokkal törődjünk! Az egyéni pesszimizmust az összefogás erejével kell elűzni, kihasználva azt, hogy most külföldről nem ellenünk, hanem mellettünk kiállni jönnek, segítséget nyújtani nekünk. 1956 szelleme és néhány napos szabadsága kötelez bennünket ma is. Azok, akiket a forradalom leverése után kivégeztek és megaláztak, ha ma élnének, azonosulnának a Békemenet céljával.
Az idén október 23-án a Békemenet a Bem-szobortól indul. Annakidején a pesti fiatalok nagy tömege a Műszaki Egyetemről indult, hirdetve a lengyel-magyar barátságot, és eljutott a Bem-szoborhoz. A szobor ma is áll, a lengyel-magyar barátság ma is létezik. Lengyelországnak Magyarországhoz hasonlóan nemzeti kormánya van. Lengyel testvéreink annyival szerencsésebb helyzetben vannak, hogy nincsenek állandóan reflektorfényben Európában. Nem húzzák rájuk, hogy fasiszták, antiszemiták, rasszisták, nem kell naponta szembesülniük mindazokkal a negatív kampányfogásokkal, amelyekkel a mi kormányunknak rendszeresen meg kell küzdenie. Vajon mit vétettünk egyeseknek Európa közepén? A globalista pénzvilág mindenáron víz alá akar bennünket nyomni, de elfelejti, hogy a magyar van annyira leleményes, hogy visz a víz alá annyi szalmaszálat, hogy ne fulladjon meg. Kivár, és egyszer csak hirtelen előjön a víz alól.
Az elmúlt három év semmi másról nem szólt, csak arról, hogy minden rossz, ami itt történik. Miért csak velünk foglalkoznak állandóan? Nem tudok róla, hogy a jelenlegi magyar kormány foglalkozott volna az erős válságba sodródott görög belpolitikával vagy Tavares Portugáliájának belpolitikájával, vagy Olaszországgal is, ahol az elmúlt három évben szinte nem telt el olyan hónap, hogy ne lett volna valamilyen belső gond. Még nem ismerem azokat a vezérmondatokat, amelyek majd a Békemenet molinóin lesznek láthatók, de már előre biztos vagyok abban, most is lesznek olyanok, akik ezeket kritizálni fogják. Ettől függetlenül azonban abban is biztos vagyok, a menet békésen fog vonulni – most is! – az általa kitűzött cél felé.”