Kétharmadnyi csillámpor

„Tisztában vagyok azzal, hogy az időközi választásokból nem szabad országos trendekre következtetni. Szeptemberben nem volt igazán meglepő az ellenzéki jelölt győzelme Szigetszentmiklóson, ahogy a váci és bajai kormánypárti siker is inkább papírforma volt - éppen a települések eltérő politikai beállítottsága okán. Mégis, van egy sajátosságuk ezeknek az eredményeknek, amelynek el kell gondolkoztatnia mindenkit. Baján a kormánypárti jelölt közel hatvan szavazattal győzött, ami egy ilyen kis létszámú kerületben nem is igazán szoros eredmény. Ugyanakkor a korábbi itt tartott helyi választásokhoz képest a Fidesz veszített támogatottságából, a baloldali ellenzék pedig növelte szavazatainak a számát. (Igaz, a kecskeméti törvényszék döntése értelmében a visszaélések miatt egy szavazókörben meg kell ismételni a voksolást.)

De ami az igazán lényeges: ahogy ez egy időközi választáson nem meglepetés, a bajai választóknak mindössze 34 százaléka ment el szavazni. Ebből a 34 százalékból 467-en a kormánypárti, 406-an pedig az ellenzéki jelöltre voksoltak. De mi lett volna, ha ez parlamenti választás? Ki nyert volna akkor ebben az amúgy inkább jobboldalinak számító kerületben, ha nem 34, hanem - miként »bevett« nálunk - 55-65 százalék megy el szavazni? Vajon mi várható majd tavasszal az új szavazóktól: aki ma még nem tudott vagy nem akart dönteni, hová csatlakozhat?

Itt van a kutya elásva: a jövő évi választók talán kétharmadának preferenciáját ismerjük, ám arról az egyharmadról - vagy akár többről, ez a részvételtől függ -, aki biztosan ott lesz tavasszal, de ma még nem nyilvánít véleményt, szinte semmit sem tudunk. Márpedig ők fognak dönteni, és nem csupán a kétharmadról, hanem a győztes személyéről is.”