Autonómia az új pina - Kudarcba fulladt a Nagy Nemzeti Kígyózás

2013. október 28. 12:13

Gyorsmérleg: 333 kibic, 14 ezer megvezett székely paraszt.

2013. október 28. 12:13
Csehszlovák Kém
Parameter.sk

„Gyorsmérleg: 333 kibic, 14 ezer megvezett székely paraszt

Gyorsértékelés: a Magyar/Székely Ethnic Pride avagy a Nagy Nemzeti Kígyózás nem érte el célját (ti. felhívni a világ közvéleményét és meggyőzni a román közvéleményt), szavazatszerző akciónak viszont lehet nem volt rossz, plusz sétáltatok egyet a szabad levegevőn

A rendezvény hatása: nulla

Esély az autonómiára: nulla

Paradox módon, a szavakban és jelmezekben a »magyar érdekek« védelmezőjének mutatkozó Fidesz-Jobbik tandem gyakorlatilag a helyi rommagyar és szlovmagyar érdekek elárulója. Mindezt egy olyan történelmi korszakban és európai konstellációban teszi, amikor pedig elvileg lehetőség nyílna egy kelet-Európai konszolidálásra, az oly sok keserűséget okozó nemzetállamok fokozatos lebontására. Nem ez történik, mert az általam már sokszor ostorozott betonfejű nacionalizmusra alapuló »nemzetpolitika« újra megerősíti a magyar, a szlovák és a román »nemzetállamot«.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 170 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Senye Péter
2013. október 31. 18:53
"...nemzeti öntudatra ébredt románság" - vagy ébresztették őket, Mária Terézia 'Traján hős ivadékainak' titulálta őket.
mars-lakó
2013. október 31. 18:38
A szabadelvű jogegyenlőség követelményéből nem következik, hogy érzelmileg ne kötődhetnék jobban az egyik nációhoz (jelesül a magyarhoz), mint a másikhoz (adott esetben a románhoz). Ugyanolyan ez a dolog, mint hogy nem követelhetek társadalmi előjogokat a magam családja számára (más családokat indokolatlanul és méltánytalanul kirekesztve ebből), de azért még elsősorban a saját szeretteim boldogulásán fáradozom, nem pedig a szomszéd vagy idegen családokén (noha attól az előbbiekkel még jószomszédsági viszonyra törekszem, és ha bajba kerülnek, még segítek is rajtuk, ha tehetem). A népek (tekintsd itt emberek sokasága) is kulturálisan és szellemileg rokon családokra különülnek el, mint amilyen pl. a magyar, román, szlovák, stb. Ráadásul ezek a különbözőségek lehetnek semlegesek, de lehetnek fenyegetőek is egymásra nézve. Pl. a vlahok (magyarul oláhok) nem jelentettek fenyegetést a magyarságra és székelységre nézve, és lényegében évszázadokig (a romantika koráig) békésen együtt tudtak élni a magyarsággal (ha voltak is néha súrlódások vagy véres események, azok nem nemzeti alapon alakultak ki, hiszen az oláhság a romantika korát megelőzően nem rendelkezett saját nemzettudattal. Korábban csak a magyar nemesség rendelkezett mai fogalmaink szerint már nemzettudatnak nevezhető közösségi tudattal, amely a szentkorona eszme szolgálatában álló és a kárpát-medenceiséget ötvöző szellemiségben nyilvánult meg leginkább, és nem zárt kasztot jelentett, sőt vonzerőt fejtett ki a szolgasorú társadalmi rétegekre is (a Kárpát-medence, mint haza szolgálatában véghezvitt vitéz tettek végrehajtóiként szolgasorú egyének is nemesi rangra emelkedhettek – ez a kapu az oláhok számára is nyitva állt). A romantikus nemzeti öntudatra ébredt románság ellenben megalkotta saját nemzeti mítoszát, őstörténetét, és a Római Birodalom szellemi örökösének nyilvánította magát (román=római). A magyar mítikus őstörténettel (Hunor és Magyar egymást támogató, felemelő kettősével szemben) az ikertestvérét lemészároló romulusi modellt fogadta el eszményképeként (minden nagyobb román város főterén ott találhatjuk az ikerpárt szoptató anyafarkas szobrát!). Az ebből adódó tudathasadást megtalálhatjuk a fennen hirdetett dáko-román folytonosság elméletében is: eszerint a románok azoknak az őshonos dákoknak a leszármazottaik, akiket a rómaiak legyőztek, java részüket legyilkolták Dáciában, az életben maradt töredék népességet pedig beolvasztották a megszálló román légiók. Nem bocsátkozva részletekbe azzal kapcsolatban, hogy itt az agresszorral érzelmileg azonosuló áldozatokra jellemző pszichológiai Stockholm-szindróma jeleit is felfedezhetjük (román) nemzeti szinten, ennél fontosabb körülményt is észre lehet venni: a románságtól, mint románságtól (nem pedig oláhságtól) a magyarság, székelység nem várhat mást, mint amit a román mítikus és a történeti példaképek műveltek útjukban álló vetélytársaikkal (nevezetesen Romulus Remussal, illetve a rómaiak a dákokkal): a román (tehát nem vlah) államiság keretei közepette a kipusztítás és beolvasztás rémképe mered az erdélyi magyarságra függetlenül attól, hogy ez a mai viszonyok közepette már nem véres, barbár eszközökkel történik, hanem szelíd, kifinomult „EU-konform” módszerekkel, hogy szó ne érhesse a jogegyenlőség és a demokrácia háza táját, és ne szisszenhessenek fel a liberálisok a szemellenzőjük mögül. Az autonómia igénye tehát nem más, mint az életösztön jogos megnyilvánulása, a fenyegető rémkép megvalósulása elleni közös fellépés egyik záloga. Kedves Csehszlovák Rém! Sajnálom, hogy olyan családban nőtt fel, amelynek a tagjai egymást csinálták ki ahelyett, hogy egymást szerették vagy támogatták volna, különösen külső veszedelem idején. Vagy ha mégsem így van ez, még van rá lehetősége, hogy kisöpörje magából azt a mérhetetlen lelki mocskot, amit az írása stílusa, érzelmi közege sugároz, és ami a túl sok okoskodás melléktermékeként észrevétlenül felhalmozódott az Ön szívében.
MacElek
2013. október 28. 21:26
Ez tényleg csehszlovák lehet.
kariton
2013. október 28. 21:11
Parameter.sk, te szlovák buzi zsidó! Nyáron láttunk a BP Pride fesztiválon az egyik teherautó platóján vonaglani. Pinát csak a neten látsz, ha véletlenül rossz helyre kattintasz. Szerelmeid, a Steiner Kristóf és a Dániel Péter evakuálták magukat Izráélba - köves(d Slomo) őket.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!