„
Hiába na, van annak egy icipici perverzitással ízesített bája, amikor a Fidesz önként dalolva teljesíti Gyurcsány Ferenc kívánságát. A Fidesz, mint komoly, minden gyanú felett álló, makulátlanul erkölcsös politikai párt Ferencünk elejtett félmondatába kapaszkodva ismeretlen tettes ellen legkésőbb hétfőn feljelentést tesz az ügyészségen. A feljelentési menüben csalás, költségvetési csalás, magán- és közokirat-hamisítás, valamint hivatali visszaélés gyanúja szerepel. (...)
A sztori egyik lehetséges olvasata az lehet, hogy Gyurcsány elért egy kisebbfajta célt. Újra tematizálta a közbeszédet, szenvedélyesen kézbe vette a politikai show irányítását, vagyis ráült a gázsütőre. Akik most feljelentik, még akár az ő malmára is hajthatják a vizet, mert újra egy Gyurcsány-ügy lesz napirendben. (Ilyen értelemben az ún. Sukoró-ügy is neki kedvezett, amennyiben mégis csak visszahozta a politikába.) Veszíteni valója nincsen, ő mindenképpen csak nyerhet. Amilyen mélyen volt ő, annál már csak feljebb van. Az igazi kérdés az, hogy kivel szemben nyer Gyurcsány? Vajon a Fidesszel vagy az MSZP-vel szemben?
A másik lehetséges olvasat szerint a magyar társadalom napi politikával együtt nem élő/szelektíven együtt élő, igen véges kollektív memóriája lehetővé teszi, hogy a korábbi pártfinanszírozási mizéria ismeretének hiányában a közvélemény az MSZP-re (és Gyurcsányra) újfent ráhúzza a vizes lepedőt. Ilyen értelemben jogos lehet a DK elnökével szemben ama észrevétel, hogy már megint átmenetileg elveszítette a józan ítélőképességét, és hogy elszabadult hajóágyú gyanánt meggondolatlanul, nem megfelelő időben tematizálta ezzel a kényes kérdéssel a közbeszédet. Mert semmiféle érdemi elszámoltatás nem lesz itt, legfeljebb újabb propagandakampány épül odavetett félmondatainak köszönhetően.”