„A kétharmad mostani húzása, amellyel a művi meddővé tételt próbálja a lehető legkevesebb polgár számára elérhetővé tenni, ugyanezt a vérlázító semmibevételt tükrözi. Hogy a nemzet választott vezetői – habár tudják, hogyan gondolkodnak az emberek ezekről a magánügyeikről – vindikálják maguknak a jogot, hogy ők döntsenek a fogantatásról, a megfogant élet sorsáról. Ráerőltetik a saját ideológiájuk törvényeit a polgári demokrácia jogrendjére, egy cinikus vállrándítás kíséretében – megteszik, mert megtehetik. Szinte hallja az ember, hogy közben azt gondolják: miért, nem tettek ennél véresebb dolgokat is a kereszténység nevében?”