Irtózik a nagy szavaktól, az érzelgősségtől, a hatalmas tervektől. Kis lépései azonban nagyon is kiszámítottak, így mára valamennyi komoly ellenfele eltűnt a pályáról – a saját oldaláról ugyanúgy, mint az ellenzékről. Nehéz rajta fogást találni. A CDU-t olyannyira középre vitte, hogy a szocdemek alig látszanak már, miközben a párt jobboldalán ülő nyugati, katolikus férfiak illedelmesen követik a keleti, evangélikus Merkel nyitását.
A CDU ma egy pragmatikus párt, amely a társadalomban kikristályosodó változásokat szorgalmasan másolja, az ellenfelek új javaslatait magába szívja, és a jövőt illetően nem sok konkrétat árul el. A párt Merkel alatt elnőisedett, elvárosiasodott, elvilágiasodott, elszociáldemokratizálódott – anélkül azonban, hogy hagyná a jobboldalát leválni.”