Hülyíteni a népet: megfontolt, tervszerű adagokban

„Meggyőződésem, hogy a stressz leküzdésére kiválóan alkalmas csülökpörkölttel és az eredményesen slankító csíkos inggel mérhető ízlésvilág, a nyájáért felelősséggel tartozó pásztor imidzs újfent sokakat lehengerelt. A Blikkből tájékozódó bulvár-Magyarország szája minden bizonnyal tátva maradt, és valószínűleg nem fogja engedni, hogy bebeszéljék neki, nincs értelme az erőfeszítéseinek. Nagy segítséget nyújthat ebben az, hogy Orbán most sem mulasztotta el a mindenki számára érthető, és közérthető, szinte kötelező népi bölcsességeket sorjázni. Sas nem kapkod legyek után. Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. A siker és a kudarc egyaránt arra való, hogy tanuljon belőle az ember. Aki fél, az ne menjen az erdőbe. Csata előtt sosem készülünk vereségre. Most őszintén: valaki meg tudná kérdőjelezni ezeket a hatalmas létigazságokat?

Lássuk be, Orbán Viktornak igen jól áll ez a fajta népi-paraszti-közülünk való celeb státus, és e tekintetben teljesen közömbös, hogy egyébként meglehetős nehézségeket okoz tekintélyes hasát hosszú időn keresztül behúzva tartania. Orbán ilyen értelemben uralja a bulvárt, és a Blikk által számára biztosított pódiumon, a pálinka és a csülökpörkölt között a rezsicsökkentésen, a jól, de még nem elég jól teljesítő Magyarországon át otthonosan mozogva olyat produkál, amire pillanatnyilag egyetlen magyar politikus sem képes. Komolyságot, és együttérzést mímel, miközben valamiféle bizalmas kapcsolat meglétét sejtetve a sorok között úgy röhögi pofán a vele virtuálisan szemben ülőt, hogy azt is elfelejti, mi volt a kérdése.

Orbán nem szégyelli magát a trafikmutyi miatt, sem amiatt, hogy ha lehetne kenyér is, akkor is, csak azért is miért inkább stadion, emelt fővel áll a nyugdíjasok előtt, különbséget tud tenni vendégmunkás és politikai menekült között, az orvosok, a nővérek és a pedagógusok után az idős otthonok ápolóinak és a közszolgáknak is méltányosabb elismerést ígér (nem kerül semmibe). Szemrebbenés nélkül elmagyarázza, miért lesz jó nekünk, ha saját pénzünkön levelezik velünk: mert neki fontos a személyes kapcsolattartás. Amikor felvilágosítást kérnek tőle, másról beszél. Ha szembesítik, tagad. Na és? Szereti a csülköt, a pörköltet, bratyizik a Józsi bácsikkal, megfontoltan issza a pálinkát, férjhez adja a lányát, és reggel hétkor hazamegy. Egymás után tudja tenni a dolgozni, remény, kitartás, hajrá magyarok szavakat. Mi kell még? Jó ember ez, olyan mint mi. Mer' mi is szeretjük a csülökpörköltet és Józsi bácsit.”