„Kavartak a komisszárok”

„MN: Megenyhült a kultúrpolitika?

KJ: Ez nem kultúrpolitikai kérdés volt. Középszinten kavartak a komisszárok. Az angolok és a Hungaroton között főleg klasszikus zenei vonalon volt szoros a kapcsolat, de a rock is belefért. Az EMI minket nézett ki, és aláírtunk.

MN: Ezt Aczélnál kellett kieszközölni?

KJ: Ugyan. Mért állt volna szóba velünk? Ez Erdős Péter szintjén dőlt el. Kellettünk az összképbe. Mi jártuk Kelet-Európát: NDK, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia - megvolt az egész keleti blokk. A Szovjetunióban három nagyon hosszú turnénk is volt. Az volt a deal, hogy ha elvállaljuk a szovjet turnét, ami jóformán kötelező volt a vezető együtteseknek, akkor elfogadhatjuk az angliai meghívást is. Végül elvállaltuk. Sok helyen megfordultunk a világban, s mindenhol megpróbáltuk jól érezni magunkat, de én, az igazat megvallva, a szovjetunióbeli koncerteken éreztem magam a legjobban. Mindenféle ideológiától függetlenül én egyszerűen jól éreztem magam ott. Hatalmas tömegek előtt játszottunk nagyon nagy sikerrel. Oroszul nem kellett játszani, angolul nem énekelhettünk, de miért is, és Rigától Jerevánig szerettek bennünket, noha érteni nem nagyon érthették, miről szólnak a dalaink. És folyt a finom szovjet pezsgő...”