„A kötelező hit- és erkölcstan oktatáson annyira ékesszólóan fogalmaznak majd a szegények megsegítésének kötelezettségéről, hogy a végén egészen meg fognak maguktól hatódni.
Miközben Magyarország több, mint kétezer katolikus papjából, sokszáz protestáns lelkészéből, tucatnyi rabbijából senki sem ment el Ózdra, hogy az amúgy is embertelen körülmények között élő, és most még külön megalázott romáknak segítséget és vigaszt nyújtson. Bár közpénzekből, ellenőrizhetetlenül, milliárdokból gazdálkodnak, nem jutott eszükbe, hogy párezer forintért vizet vigyenek a rászorulóknak, vagy esetleg kifizessék a cechet - lenne miből.
Illetve, eddig legalábbis, csak egyetlenegy lelkésznek, a nagyszerű Iványi Gábornak jutott eszébe elmenni - de ő nem számít, az úrhatnám kétharmad szerint ő nem képvisel egyházat - bár Krisztus szellemét valószínűleg ő követi.”