Konzervativizmus itt és most

„A hazai konzervativizmusnak, ahogy megírtam már, egyedül a Tellér-Lánczi vonulat adott némi ízt (»száj íze mint a főzelék«), amikor kitalálták, hogy legyen a konzervativizmus szinoním az antikommunizmussal. Csakhogy amellett, hogy politikai haszna lehetett ennek, azóta a vak is látja, hogy a Fidesz semmivel sem kevésbé »kommunista« párt az MSZP-nél, és a megalvadt struktúrákat mindössze az annál virgoncabb saját rablóstruktúráival akarja helyettesíteni, amelyek Tellért ma jól fizető kormányolvasói álláshoz, Lánczit pedig valószínűleg még jobban fizető Századvég-elnöki álláshoz segítették, noha a kenyéradó gazdájukat a hagyományok és a szellem világa csak annyira érdeklik, amennyire bele lehet velük palizni további néhány ezer »értelmiségit«. Pedig ezek legtöbbjének, a hierarchia alacsonyabb fokain állva, elég lett volna az a havi kétszáz fix is, amit végül megkaptak, és lett ennek megfelelően a szellem világa is olcsó, sivár és kietlen.

A magyar konzervativizmus éppen ezért csakis modernizáló konzervativizmus lehet (t.i. amelyik az abszolutizmus, a protestantizmus, a polgárosodás, és a felvilágosodás munkáját megkésve magára vállalja). Mint ilyennek lehet egy etatista és egy szabadságpárti vetülete. A konzervativizmusnak el kell végezni a magyar modernizáció kemény munkáját, az etatista lehetőséget azonban éppen most látjuk kútba hullani -- marad tehát a liberális konzervativizmus, amelyik az ötvenes évek (pre-straussiánus) amerikai konzervativizmusa szellemében a kis állam, a fegyelmezett monetáris politika, a költségvetési egyensúly, az erős társadalmi közösségek és a természetjog alapján áll. Ha valaki ismer jobbat, jelezze. Ha valaki pedig nem tudja, hogy az autoriter-populista-korrupt magyar etatizmus miért nem kapható és miért nem alkalmas a modernizációra, annak 675.000 Ft nettó óradíjért elmagyarázom. Számlát tudok adni.”