Harc a magokért: aki etet, az diktál

Nem feltétlenül az lehet a következmény, hogy eltűnnek a tájfajták. Valószíszínűbb, hogy a szaporítóanyagtermelő multik szabadalmat jegyeznek be olyan fajtákra, amelyet mások elfelejtenek regisztrálni, és attól kezdve azt vetőmagot (bár te termelted), csak akkor használhatod, ha leperkálod a kemény jogdíjat. "A legközismertebb eset egy texasi székhelyű vállalattal, a RiceTec Inc.-kel (a lichtensteini RiceTec AG egyik leányvállatával) történt meg, amely szabadalmat kapott a basmati rizsre mint árufajtára és gabonára (a szabadalom száma 5 663 484), amelyet az India és Pakisztán pandzsábi területén élő parasztok évszázadok óta termesztettek. Ebben az esetben a nem-zetközi felháborodás és az indiai kormány fellépése végül is oda vezetett, hogy a vállalat visszavonult követeléseitől (bár háromféle keresztezett fajtára így is megkapta a szabadalmat). Ilyen harcokat megvívni azonban sokba kerül, és ez automatikusan hátrányos helyzetbe hozza a fejlődő országokat.” STIGLITZ, JOSEPH E.: A viharos kilencvenes évek. A Világ eddigi legprosperálóbb tíz évének új története. Napvilág Kiadó, 2005. (216. oldal)

Ne hagyjuk már a témát a GMO-s vita felé elterelni. Attól teljesen függetlenül itt arról van szó, hogy a szabad verseny állítólagos hívei a vetőmagtermelés területén masszív monopóliumok kialakulását pártolják. Vajon miért is?

A PC-k előtt, csak nagy multik, mint IBM volt képes számítógépet előállítani, aztán jöttek az olcsó technológiák (pl, mikroprocesszor) és már a garázscégek is labdába rúgtak. Az eredmény ismert: teljesen felforgatta az életünket ez a technológia. Most épp ugyanez zajlik a biotechnológiában. Már nemcsak a monsanto méretű cégek képesek GM termékeket létrehozni, és pár éven belül a garázscégek is meg tudják fizetni a szükséges felszerelést. Elég nehéz lesz tiltani valamit, amit minden sarki cég képes véghezvinni. Ha majd pl olyan akku lesz a mobilokban, amit GM vírusokkal növesztettek, vagy GM ipari növényekből készült műanyagból lesznek a tárgyaink. A számítástechnikai forradalomból mi kimaradtunk, pedig kis országok is képesek nagy dobásra (pl Nokia). A legjobb úton vagyunk afelé, hogy a biotechnológia forradalomnak is csak használói, ne alakítói legyünk.

Kossuth-díjas jeles írónk, Czakó Gábor a következőket írta –bár más téma kapcsán- az Ahol a bűn lett a jólét alapja c. esszéjében: “Ha lesz utókor, mely visszatekint ránk, és épeszű lesz, meg igaz lelkű, akkor megáll az esze korunk úgynevezett értelmiségi ütközetei láttán. Először is észre fogja venni, hogy a mi időnkben szűnt meg a kultúra, a művészet, a család, az erkölcs, az igazmondás és a tavasz.” Az ütközetek háborút jelentenek... A “mi időnkben” a háborúzó felek a profit és az élet, mely utóbbinak egyik “tábornoka” Ángyán József, és „ezredese” a cikkíró Rodics Katalin. Az élelmiszer nem áru, hanem létfeltétel. Földet művelni élelmiszertermelés céljából nem “gazdaságosan” és “üzletként” kell, hanem “minden körülmények között”. Vegyszer, műtrágya (azaz kőolaj) és béke híján is – erre pedig csak a tájfajtákat termelő hagyományos parasztcsaládok és –a városi népesség esetében - azok szövetkezései képesek! Akik pedig úgy gondolják, hogy a földek ügye gazdasági kérdés - jobb, ha elgondolkodnak a következőkön: az "életképes birtokméret" az nem közgazdasági, hanem biológiai fogalom. Ahogyan nem létezik "életképes fegyvergyár", ugyanúgy ne lehessen megélhetési konkurense a helyi parasztcsaládoknak semmilyen virtuális képződmény, sem állam, sem jogi személy. Életképes az a birtok, ami elsősorban a művelői saját biológiai létét, továbbá a munkamegosztás miatt a földközelből kiszorult más családok élelmiszerét minden körülmények között -tehát olaj és béke híján is - képes megtermelni. Az összes többi káros és fölösleges....