Gondolatok Igor Janke könyvéről

„Magyarország egyik alapvető tulajdonsága, hogy szélsőségesen reagál a külföld véleményére: vagy hanyatt esik tőle, vagy pedig az extra Hungariam kezdetű szállóige alapján magasról tesz rá. Egyvalamiben azért biztos, hogy van közös pont: érdekelni mindig is érdekelt minket a dolog. Talán azért, mert nyelvileg elszigetelt nép vagyunk, érzékenyebben reflektálunk mindenféle külső látásmódra. Éppen ezért talán nem is volt hiba, hogy egy lengyel író tollából született mű az elmúlt negyedszázadunkról, sőt, kis kitekintéssel a késői Kádár-rendszer világáról is.

Az Orbán Viktor-sztori egy lengyel újságíró szemével kivételesen jó könyv. Olvasmányos, ha szabad ezt a kifejezést használni. Az, hogy igény volt rá, mutatja, hogy az első kiadás pillanatok alatt elfogyott – és ez talán nem csak annak köszönhető, hogy hálás a téma, hiszen ismert politikusokról írni a siker borítékolását jelenti. A politika iránt érdeklődőkben természetesen mindig is meg lesz a kíváncsiság a felszínen tapasztalható események magyarázatára, a mögöttes indítékokra – más szóval a médián túl a világ megértésére. De ezen kívül is találhatunk magyarázatot a sikerre: Igor Janke könyve hiánypótló munka. (…)

Néhány apróságot szeretnénk csak javasolni a szerzőnek: a Vereség című fejezetnél érdemes lenne a szocialisták alternatív választási központjáról is ejteni egy-két szót ejteni, illetve felidézni Rytkó Emília hihetetlenül demokratikus múltját. A pártépítésről szóló fejezetnél a polgári körösök beléptetése mellett talán kicsit alábecsüli a fiatalok szerepét Janke. Emlékszünk még, milyen megrökönyödéssel cikkeztek a Millenárison zokogó tizenévesekről a baloldali lapok, illetve milyen borzadállyal emlegették az »Orbánjugendet«?”