Transzneműek veszélyeztetik a többség jogait?

Igen sokakat lázba hozott a Heti Válasz eheti címlapsztorija is: „A tolerancia diktatúrája” felirat alatt ugyanis az „Új világtrend: a többség jogait veszélyeztetik a homoszexuális mozgalmak” szöveg lesz olvasható a csütörtökön megjelenő lap borítóján. Sokan sokfélét kitaláltak arról, miképpen is veszélyeztethetik a többség jogait a melegek: egyesek úgy gondolták, ezentúl majd a melegházasság engedélyezése mellett a különneműek egybekelését tiltani fogják, mások attól reszkettek, hogy egyenesen átnevelő-táborokat fognak nyitni a heteroszexuálisok számára.

Magam egyébként előzetesen arra gondoltam, hogy megint majd szó lesz a melegházasságokon munkára kényszerített keresztény lyoni fotósokról, esetleg a homoszexuálisok összeadásától berzenkedő holland polgármesterekről, ám a lap előzetese alapján ezeknél sokkal nagyobb durvaságokra lehet számítani. Pedig az még egy valós dilemma is lehetne, mi a helyzet akkor, amikor valóban a hitével szembeni cselekedetre akarnak rávenni egy vallásos fényképészt, pólógyárost vagy marcipánkészítőt. Azt ugyan már nem állítanám, hogy a keresztényeket azonosítani lehetne a többséggel, esetleg hogy mindez olyan releváns probléma lehetne Magyarországon, ami címlapot ér, de a felvetés mégsem lenne eleve hülyeség.

Szerencsére azért valószínűleg nem a kommentelők stílusából kell következtetnünk a cikkre, és nem arról fognak írni, hogy az Andrássyn sétáló gyermekeket ijesztegetik a rózsaszín Bibliás, bőrtangás bácsik; de még csak nem is az tűnik a helyes megfejtésnek, amiről egy kommentelő írt, ti. hogy magukat tangában kínálgató, szőrös melegeket kellene kerülgetnünk minden utcasarkon.

Nem: az ajánló szerint azért veszélyeztetik a többség jogait a melegek, mert Kaliforniában a transzszexuálisok a választott nemüknek megfelelő mosdót használhatják. „A »vécétörvényt« nagy felháborodás övezi, sokan közbotrányoktól tartanak, kifogásolva, hogy csak azért, mert mondjuk egy kamaszfiú úgy érzi, rossz testbe született, minden további nélkül becsörtethessen a női öltözőbe.” – írja a lap előzetese, ami alapján azt kell gondolnom, nem tudják, valójában kik is azok a transzneműek. Vagy mitől kell tartani, hogy magukat transzszexuálisnak kiadó, a megtévesztés kedvéért hormonokat szedő és magukat átműttető tizenéves kamaszfiúk fognak leskelődni a női wc-kben? Ezért vannak veszélyben a többség jogai?

A másik nagy leleplezés, hogy „miközben az LMBT-szervezetek a nemi kisebbségek jogaiért küzdenek, e jogokat nem adják meg a kisebbség kisebbségének, vagyis a homoszexualitástól elforduló társaiknak”. Oké, erről még el is lehet vitatkozgatni – na de azt azért ne állítsuk, hogy ezért vannak veszélyben a többség jogai! Azontúl említtessék meg az is, hogy nemrég zárta be a kapuit a homoszexuálisokat gyógyítani kívánó Exodus International, miután beismerték, hogy siker helyett „csak még több trauma érte azokat, akik náluk kívánták homoszexualitásukat gyógyíttatni”. Gondolom, erről lesz szó amúgy a cikkben is. Nyilván.

A harmadik többségsértő dolog, hogy a londoni polgármester levetette a „Nem vagyok meleg; már nem vagyok meleg; ex-meleg vagyok” feliratú hirdetéseket a brit főváros tömegközlekedési járműveiről. Megint csak: itt ki a többség? Akik szerint a homoszexualitást gyógyítani lehet? Egyébként felőlem nyugodtan lehetnek kinn ilyen hirdetések, hadd hirdesse mindenki a (mégoly hamis eredménnyel kecsegtető) portékáját: na de ezt világtrendnek beállítani, ne vicceljünk már!

Arról meg már ne is beszéljünk, a Heti Válasz másfél éve milyen kis príma cikket közölt „A hiszékenység vámszedői” címmel arról, hogy nem helyes hasznot húzni a nézők szédítéséből: vagy talán tudományos kutatás bizonyította volna, hogy a homoszexualitás betegség, amit gyógyítani lehet, hogy aztán boldog, önmagával elégedett heteroszexuális ember élje tovább az életét? Tudtommal inkább hitvitáról van szó, egyelőre pedig egyáltalán nem bizonyított, hogy aki heteroszexuálisként folytatja életét, az nem csak a valós vágyait, érzéseit nyomja el magában.

Egyébként szerintem a transzneműeknek a melegekkel való egy csoportba sorolása is hülyeség, de ez már részben azoknak a bizonyos melegmozgalmaknak róható inkább fel. Az ún. LMBT-közösségek ugyanis épp olyan mesterségesen kreált dolgok, mint a konzervatív, a liberális vagy éppen a bélyeggyűjtő közösségek. Hogy a már a nevetségesség határát súróló LMBTQIA megnevezésről már ne is beszéljünk: én melegként kifejezetten sértőnek találnám, ha nemlétező queerekkel akarnának engem egy csoportba sorolni, esetleg azt hirdetnék, hogy a politikai korrektség kedvéért engem szólítsanak LMBTQ-embernek. Olyan ez utóbbi kifejezés, mintha valami különös létformaként kellene gondolni a melegekre, leszbikusokra, akik egyébként nincsenek szexuális identitásukból következőleg eredendően benne semmiféle LMBTQIADFPS-közösségben.

Ennél fogva a transzneműeknek is épp annyi közük van a homoszexuálisokhoz, hogy mindannyian emberek, meg hogy a Föld nevű bolygó lakói. A transzszexuálisokról melegmozgalom címszó alatt beszélni kifejezetten félrevezető, és ha én egy önmagamra heteroszexuálisként tekintő transznemű lennék, kifejezetten sértene, hogy melegnek állítsanak be. Az meg már egy újabb kérdés, hogy mégis mit gondol a Heti Válasz, milyen mosdót kellene használniuk a férfiként született, de női néven élő, női ruhákban járó, nőként gondolkodó kaliforniaiaknak? Nekem is van egy transznemű hallgatótársam, és kifejezetten furcsállnám, ha a hosszú szoknyájában belibbenne a férfi mosdóba – amire egyébként ugyan ki kötelezné már? Vagy már személyit is szokás elkérni egy-egy mosdó bejáratánál?