„Bírót előítéletei képtelenné teszik az elfogulatlan megállapításokra. De honnét származnak ezek az előítéletek?
Először is onnan, hogy Bíró Zoltán (Antall-lal ellentétben) az MSZMP tagja, a pártállam bürokráciájának hivatalnoka volt. Ez eleve sajátos viszonyt alakított ki nála a hatalomhoz: nem támogatta az MDF párttá (azaz ellenzéki szervezetté) válását, nem támogatta sem az Ellenzéki Kerekasztal megalakítását, sem a Nemzeti Kerekasztal Tárgyalások létrejöttét. Ő ugyanis Pozsgay Imre hátországaként képzelte a Demokrata Fórumot. Igaz, azóta (közös és sikertelen pártalapítási kalandjuk, a Nemzeti Demokrata Szövetség bukása után) Pozsgay is megtért – az őt korábban nyilvánosan megvető – Fideszhez. Ez már valóban megfelelő alapot biztosíthatott a főigazgatói kinevezéshez.
Az előítéletek másik forrása Antall József gyors – Bíró által máig megemészthetetlen – fölemelkedése. Bíró a maga terhelt logikájával úgy magyarázza, hogy Antallt »küldték«. Arra azonban nem hajlandó felelni, hogy kicsodák. Azt cáfolja, hogy a III/III., az se valószínű hogy az MSZMP-re gondol, hiszen korábban ott ő vívta harcait az »Aczél György vezette liberális-kommunista vonallal«. (Itt azért megint álljunk meg egy pontosításra: olyan, hogy liberális-kommunista nincs. Ezzel lehet publicistának lenni a Magyar Hírlapban, lehet népszerűségre szert tenni a teljes magyar szellemi zűrzavarban, csak komoly ember, pláne kutató nem lehet valaki egy ilyen minősítés után.)”