Szendvics

„Jó hírem van! Az Orbán lányok épp olyanok, amilyennek lennie kell, két huszonéves, csupa mosoly, jókedvű egyetemistának, itthon és mindenütt a világban. Igazán nem látszik rajtuk, hogy Orbán a vezetéknevük. (…)

Pedig attól féltem, hogy ők mások. Gondoltam, szegények otthon is a nemzeti együttműködés szellemében kénytelen élni, amely sehogyan sem egyeztethető össze a Balatonsounddal, na meg a szendviccsel. A rendszerbe, ahol egykor volt fiatalok, egyre nagyobb pocakkal és egyre vizenyősebb tekintettel akarnak gátat szabni a szabad akaratnak, aligha férne bele a VIP-szektorban előadott csivitelős randalírozás. És mégis. A miniszterelnök lányai ott és így mulattak. Íme, a bizonyíték, hogy a kormányzati séma, az állami forma, amibe módszeresen belecsöpögtetnének minket, hogy csöndben megkössünk, mégsem egészen olyan, amilyentől féltünk. Talán mégsem olyan elviselhetetlenül ez az egész.

Ha valaki nagyban gondolkodik, méretes tervei vannak, jobb mindenekelőtt kicsiben kipróbálni a modellt, okosan letesztelni, hogy működőképes-e. Ha Ráhel és Sára végigment a kísérleten és mégis normális magyar fiatalok tudtak maradni, akkor talán nekünk sem kell rettegve iskolába engedni a gyerekeinket.”