Attila visszavárunk!

„Egy pécsi gimnazista, Szabó Attila diadalmaskodott a 44. Nemzetközi Fizika Diákolimpián. Szeptembertől a Cambridge-i Egyetem hallgatója lesz. Vajon van-e a későbbiekben számára visszaút Magyarországra, vagy törvényszerű, hogy elszipkázzák a tehetségeinket? (…)

Akarva-akaratlanul is felsejlik az emberben Szent-Györgyi Albert példája, aki egykoron szintén e patinás szigetországi egyetem hallgatója volt, később azonban visszatért Magyarországra és itthon végzett tudományos tevékenységével érdemelte ki a Nobel-díjat. A példa tehát elméletileg Attila és a többi tehetséges magyar fiatal előtt is adott: külföldi tanulmányok és kutatások a világ legjobb felsőoktatási intézményeiben, kutató laboratóriumaiban, majd tudós karrier Magyarországon. De vajon van-e ennek realitása a XXI. században, figyelembe véve, hogy mit kínálnak (pénzben, technológiában) az Attilához hasonló tehetségeknek a nyugati és tengerentúli kutatóegyetemek, és mit tud kínálni neki Magyarország? Előfordul-e manapság, hogy sikeres magyar kutatók hazatérnek, és itthon folytatják tudományos pályafutásukat?

Biztosan sokak számára meglepő, de a válasz igen. Vannak, akik hazajönnek. Nem is kell nagyon sokat visszamenni az időben, hogy egy ilyen hírt találjon az ember: július 12-én, mindössze három nappal Szabó Attila győzelme előtt jelent meg a Magyar Tudományos Akadémia honlapján, hogy Berényi Antal neurofiziológus úgy döntött, hazatér az Egyesült Államokból, és a New York-i idegtudományi laboratóriumot a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Élettani Intézetére cseréli. Vajon miként lehetséges ez? A válasz részben a Magyar Tudományos Akadémia »Lendület« programja, amely biztosítja mindazon feltételeket, amelyekkel a fiatal kutató a legkorszerűbb műszerekkel szerelheti fel magyarországi laborját.”