Mi köze van Szent Lászlónak a mai Nagyváradhoz?

„Nagyvárad román lakossága nem tudja, hogy ki volt Szent László, nem eleme a helyi identitásnak, és nem is lehet, hiszen az egész városban egy peremvidéki koszos kis sikátor őrzi a szent királyunk nevét – az is kizárólag románul.

Ezen az állapoton próbált változtatni többtucat politikus és civil az EMNT és az Erdélyi Magyar Néppárt vonzáskörzetéből és nem csak. Iszonyatos munkával összehoztak egy háromnapos rendezvénysorozatot Szent László Napok néven. Magáról a rendezvényről legyen elég az, hogy többezer ember tartalmasan szórakozott a Rhédey-kertben, a Partiumi Keresztény Egyetemen, a Moszkva Gardenben stb. Mivel elég nagy a kapcsolati tőkém, ezért a rendezvény ideje alatt számtalan olyan nagyváradi állított meg engem, akikkel nem vagyok egy közös politikai platformon – és mindenki csak gratulálni tudott. Nagyon jó érzés volt látni, hogy megmozdult végre a város magyar lakossága, és közösségként tudott együtt lélegezni.

Ebbe a történetbe rondított bele a bihari RMDSZ. Mint kiderült, még a Szent László Napok megszervezése előtt le akarták nyúlni a rendezvény nevét és logóját, magyarán: ellopták mások szellemi termékét. Mosakodásuk szerint azért védették volna le a brandet, hogy majd átadják a római katolikus egyházmegye vezetőségének. Akik viszont – és ez a közleményükből is kiderül – ezt nem kérték, nem is akarták, és nem is tudtak erről a szándékról. (Bár Fodor József vikárius a Bihari Naplóban utólag áldását adta a lopásra, ami meglehetősen sajátos értelmezése a Tízparancsolatnak.)”