Azt mondani 2024-ben Magyarországon egy politikusnak, hogy bármi okból embereket lökne bele a Dunába, teljességgel elfogadhatatlan
Az ilyen kirohanásokat nem szabadna a közvéleménynek így elengednie a füle mellett.
Bár az összes politikusunk olyan lenne, hogy homokzsákpakolással akarna szavazatokhoz jutni.
„Szalai Ervin a Publius blogon reagált hétfői írásunkra. Válaszunk: szerintünk továbbra is ciki a Milla borítóképe, az pedig hogy egy politikus (árvízi) munkával akar szavazatokat szerezni kifejezetten menő. (...)
De. Ezeken túlmenően, ha van állítás, amit Szalai Ervin cikkében nem értek az a következő: »már tényleg kezdjük el méricskélni, kinek milyen hosszú is volt a lapátnyele, hányat posztolt«. Szerintem – és úgy általában itt a nagy nemzeti ároknak ennek a partján – a munka igenis mérhető. És igen is abban mérhető, hogy ki hány homokzsákot pakolt, ki hányat lapátolt, ki mennyire érezte szükségét az adott szituációban, hogy segítsen. Mindjárt el is mondom hogy hogyan. Aki kétszer volt kint a gáton, az jobban teljesített, mint aki egyszer. Aki két homokzsákot töltött meg, az jobban teljesített, mint aki egyet. Nagyjából ennyi. Nem túl bonyolult. Utána azon lamentálni, hogy »fújj ezek a politikusok ebből is szavazatokat akarnak szerezni«, hát elég uncsi értelmiségi duma. Erre az tudom mondani, hogy igen? Hát bár az összes politikusunk olyan lenne, hogy homokzsákpakolással akarna szavazatokhoz jutni. Ugyanis munkával szavazathoz jutni szerintem menő, de persze én csak egy a »szenzációhajhász világtól megcsömörlött konzervatív« vagyok. Nem pedig egy igazi értelmiségi, aki Captain Hindsight módjára mindig mindent jobban tud.
Külön köszönet egyben is Lakner Dávidnak, aki a blogszféra Török Gáboraként szintén igazságot tett!”