Uniót gyaláz és seggrepacsival mulattat Vidnyánszky

„Azt reméltem, ilyen ripacs, elsősorban altesti humorra épülő, igénytelen színház már nem létezik – vagy ha igen, hát legalább a POSZT-on nem lehet találkozni vele. Pedig Vidnyánszky Attila debreceni Feydeau-előadásában bármilyen tárgyat, ami kemény és hosszúkás, péniszként markolásznak és simogatnak, s ha lehet, a szereplők lábuk közé is veszik – az előadás alatt több tucatszor. Ha pedig épp nem ez, akkor olyasmik szolgálnak a humor forrásául, mint hogy az egyik, kéjesen sikongató színésznő mellét egy részeg szereplő markolássza; máskor a férfiszínész előbb herén veri magát hózentrógerrel, majd bömbölve lába közé dörgöli a gumieszközt; két fiatal színésznőnek pedig gyakorlatilag nincs más szerepe, mint hogy pucsítva odatartsák feneküket az arra újra meg újra örömmel ráverő, idősebb kollegájuk keze alá.

Mindezt a színészek a harminc-negyven évvel ezelőtti szilveszteri kabarékba, vagy némi jóindulattal némafilmbe illően eltúlzott grimaszokból és gesztikulációból, artikulálatlanságból és csücsörítésből felépített szerepekkel támogatják meg – egyes jelenetekben még a nézőkhöz is kiszólnak, mint a legrosszabb, ósdi gyerekszínházakban (»Na, követnek?« – kérdi egyikük a közönséget, miután észrevette, hogy ha hátat fordít nekik, vele együtt elindul a többi színész is). Ez különösen azért fájó, mert Szűcs Nelli és Trill Zsolt is – akik néhány éve még az ország legjobb színészei közé tartoztak – legfeljebb magabiztos rutinjukkal tűnnek ki az össznépi affektálásból: Trill egy-két korábbi szerepéből már jól ismert tájszólása mellett némely gesztusát is újrahasznosítja, Szűcs Nellinek pedig csak egyetlen pillantása emlékeztet színészi nagyságára (amikor úgy hiszi, bizonyosságot szerzett arról, hogy férje megcsalja).”