Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
A déliek keblükre ölelnék az északi partot is! Legalábbis Csapody Balázs, a balatonszemesi Kistücsök étterem tulajdonosa és Légli Ottó, boglári borász így gondolja.
„Az Örökség Műhely júniusi rendezvényén a Balaton környéki gasztrokultúra helyzetéről, fejlődésének lehetőségeiről beszélgettek a meghívottak, a közönség pedig hűs Légli-borokkal koccinthatott a jó szezonra. Bár a tervezett menetrendet módosította, hogy az egyik meghívott, Vinkó József nem tudott eljönni, Légli Ottót pedig a budapesti közlekedés késleltette, Pápay György, a szervező Örökség Kultúrpolitikai Intézet vezetője megnyugtatta a jelenlévőket: a borkóstoló nem marad el. Rövid bevezető után az est házigazdája Csapody Balázshoz fordult, akivel megegyezett abban, hogy a magyar bor csak itthon világhírű, majd azokra a terhekre hívta fel a figyelmet, amelyeket a szocializmus rendszerváltás után is fennmaradt szemlélete rótt a balatoni régió vendéglátására.
A kádárizmus nagyüzemi termelésre berendezkedett, szegényes gasztrokultúráját Pápay a »félédes szürkebarátok és cordon bleu-k világaként« jellemezte, némi derültséget váltva ki a közönségből. A helyzet kevésbé volt azonban vidám az olyan újító szándékú vendéglősök számára, mint Csapody Balázs, aki a Kistücsök 1992-es átvételekor szomorúan konstatálta, hogy kollégái többsége a minőség helyett az üzletet tartja szem előtt, és a vendégek minél gyorsabb kiszolgálására, cserélődésére épít. Csapody szakított ezzel a szemlélettel, a »szívvel-lélekkel főzés« jegyében gyermekkori barátját alkalmazta séfként. Függetleníteni kívánta magát a balatoni éttermek szinte kötelező szezonális működésétől is. Unortodox gondolkodása idővel kifizetődött, amit az anyagi siker mellett az is bizonyít, hogy az induláskor ötfős személyzet eredeti magja máig megmaradt, s a helyet ők is gyermeküknek tekintik.”