Hosszú menetelés, rövid agónia – Feldmájer Péter bukása

„A reformerként érkező, de a szervezet működésébe hamar beletörő Feldmájerrel a Mazsihisz-korszak arca kényszerült távozni, és aligha adatik számára mód az ismételt visszatérésre. Zoltait azonban – a Mazsihisz kommünikéje szerint – »kétharmaddal« választották újra. Hogy ez számszerűen nem igaz – ahogy arra a hitközséggel éveken át magányosan küzdő Szombat folyóirat felhívja a figyelmet –, inkább vicces, semmint súlyos körülmény. Azok számára viszont, akik valamelyest ismerik a belső viszonyokat, az 55-32-es szavazatarány, vagyis az, hogy a küldöttek bő harmada Zoltai ellen voksolt, jelzi, hogy a leginkább az egyedüli indulást preferáló ügyvezető pozíciója is bizonytalan. Az már aligha kérdés, hogy előbb-utóbb összedől a rendszer, csak azt nem tudni még, marad-e valami a Mazsihiszből utána. Reformálható-e a szervezet, van-e Mazsihisz Zoltai nélkül – ahogy progresszív bírálói remélik a számos derék munkatárs és tisztségviselő személyére alapozva –, vagy mindent elölről kell kezdeni majd, nos, ezt ma még nem tudni.

Akár így, akár úgy, érdemes most odafigyelni a Mazsihiszre, közelről szemügyre venni, milyen az, amikor a közösség tagjaiból alattvalót csináló, aránylag nagy pénzek felett kevéssé átlátható módon rendelkező, kritikusait árulással vádoló, mégis sokszor örökkévalónak tűnő, piti kis tekintélyuralom lassan összeesik. Talán nem lesz minden tanulság nélkül való.”